Előre is elnézést - tudom, hogy
hosszú! De hátha lesz, akinek mégis
jólesik elolvasni (hihh!:) ) - nomeg! azt is
remélem, hogy még nem volt! :)
----------------------------------
A Sirokkó-Illaberek mérkőzésen
történt, hogy az egyik szurkoló kezet
emelt a játékvezetőre. A tettest annak
rendje és módja szerint
előállították. Az ügy sima
volt és egyszerű, majdhogynem
érdektelen.
És akkor... elkezdődött a
tárgyalás!
- A vádlott álljon fel! Neve?
- Bíró vagyok, kérem...
- És hol van a vádlott?
- Hogyhogy hol van, drága bíró úr?
Hát én vagyok! Bár nem
szívesen...
- Nézze kérem. Az imént azt mondta,
hogy maga a bíró. Tehát ön kapta
azt a két megrendítő pofont.
- Méghogy én? Nahát, nem azért, de
az a fickó még nem született meg.
Egyébként sem lennék bíró
semmi pénzért!
- Az Isten szerelmére, hát nem éppen
most állította, hogy ön
bíró?
- Ja, vagy úgy!... A nevem Bíró,
tisztelettel. Bíró Levente. Most mondja,
hogy összehozott bennünket a sors. Ön
is bíró, én is Bíró
vagyok...
- Én Lakatos vagyok! - harsogott ingerülten
a bíró. - Foglalkozása?
- Lakatos!... - nyögte kissé
félénken a vádlott, és
érezte, hogy ez súlyosbító
körülmény. Nem csalódott...
- Ember! - kezdett parázslani a bíró. -
Maga ugrat engem?
- Ugyan, dehogy, kérem. Nekem már az
apám is lakatos volt, a nagyapám is...
- Nem fogja elhinni, de nekem is!!!...Na, hol is
hagytuk abba...Szóval ön is lakatos.
- Kissé már keverni tetszik a dolgokat. Csak
én vagyok lakatos. A Lakatos úr
bíró, ugyebár. És igaz, hogy
én Bíró vagyok, de azért nem
vagyok bíró, hanem lakatos.
A bíró hosszú kortyokkal ivott, hogy
időt nyerjen.
- Ön tehát Bíró Levente, lakatos.
Megy ez, mint a karikacsapás, nem igaz?
A további adatok felvétele, ha lehet,
még ennél is gyorsabban ment. Mindössze
a munkahely megnevezésének kapcsán
éleződött ki ismét a helyzet.
- A sirokkói
járásbíróságon dolgozom -
mondta gyanútlanul a vádlott.
A bíró talpra szökkent.
- Egyszer már eljutottunk odáig, hogy
ön nem bíró!
- Már hogyne volnék Bíró? -
kezdett fortyogni a vádlott is. - Bíró
Levente vagyok. Lakatos.
- Akkor mit keres a bíróságon?!
- A kilincseket javítom. Tudniillik, mint
említettem, lakatos vagyok. De nem úgy, mint
ön. Mert ön bíró. Annak
ellenére, hogy Lakatos.
A bíró a gyomrára szorította a
kezét, és különböző
tablettákat készített elő.
- Lépjünk tovább! - suttogta
rimánkodva. - Mondja el részletesen, hogyan
történt a dolog.
- A Mesterrel néztük együtt a meccset.
Kollégám a műhelyből...
- Szóval a főnöke is ott volt.
- A főnököm utálja a focit. A
Mester volt ott.
- Megőrülök!!! Egy
lakatosműhelyben tudtommal a
főnököt hívják mesternek!
- Egy pillanat. Nálunk a főnököt
Manónak hívják. Akit Mesternek
hívnak, az ipari tanuló. Mester Géza,
tetszik érteni?
- Nem értem, de nem is érdekel.
Tovább!
- Ezt mondta a bíró is! Pedig bármire
megesküszöm, hogy 11-es volt!
- Ne kezdje, barátom, ne kezdje. Egyszer már
tisztáztuk, hogy maga a Bíró.
- Most a játékvezetőről
beszélek, Allahnál fényesebb
orcájú bíró úr! Ez a
bíró nem Bíró, hanem Levente.
A bíró hörgő hangokat
hallatott.
- A Levente is maga! Jaj, a gyomrom! Bíró
Levente!!!
- Ez tagadhatatlan. Az a bíró azonban nem
Bíró, mint ahogy a bíró úr
sem Bíró, hanem Lakatos. Ettől
eltekintve az a bíró Levente. Levente
Konrád. Nincs ennél egyszerűbb dolog
ezen a kerek világon. Mert például
én Bíró is vagyok, meg lakatos is,
mégse vagyok se Lakatos, se bíró...
-...A játékvezető tehát
továbbot intett.
- Pontosan. Még most is megrezdül a fejem,
ha erre az esetre gondolok. A Pereces hatalmas
dobása egészen a tizenhatoson belülre
szállt. Ez annyira meglepte a Dobót, hogy
kézzel ért a labdához. Tisztán
láttam!
- Nem értem!...Nem értem!...-
siránkozott a bíró. - Hogy jön
ahhoz a pereces, hogy ő dobja be a labdát?
Másrészt mi abban a feltűnő, ha
a dobó játékos kézzel ér a
labdához? Hát mivel érjen hozzá,
könyörgöm, mivel...?!
- Csak sorjában...csak sorjában.
Először is mi kifogása van a Pereces
ellen? Az ellenfél térfeléről
mindig ő végzi a bedobásokat. Mint
említettem, hatalmas dobása van.
- Remek!...És hová teszi közben a
pereceket?
- A pereceket? - csuklott fel a vádlott. - Vagy
úgy!... Nos, amikor azt mondom, hogy Pereces,
akkor egyáltalán nem a lelátón
péksüteményt áruló
fickóra gondolok, de nem ám! Hanem Pereces
Tónira, a Sirokkó
balhátvédjére. Aki a lelátón
perecet árul, az nem a Pereces. Azt a manó
tudja, hogy hívják!
- Szóval az ön főnöke tudja, hogy
ki a pereces?
- Kapaszkodjon meg a csengettyűjében,
bíró úr. Nem tudja.
A bíró lenyelte a tablettákat, és
még hosszabban ivott.
- De hiszen most mondta, hogy a Manó tudja. Az
ön főnöke. Aki egyébként nem
azonos a Mesterrel, mert az viszont ipari tanuló.
Na, mit szól, hogy figyelek...?
- Ennyit a perecesről! - mondta szomorúan a
vádlott. – Felőlem lehet Németh
is, Juhász is...
- Nem lehet! - csapott le diadalmasan a
bíró. - A német juhász egy
kutyafajta. Na, könnyítsen a lelkén,
barátom. Láthatja, hogy sok mindent
tudunk...
- Látom...azt látom. De azt is láttam,
hogy a Dobó kézzel ért a
labdához!
- Mivel a bedobást kézzel végzik el.
Ennyit még én is tudok, noha nem vagyok
bíró! Illetve bíró vagyok, a
mindenségit!
- Ami a Dobót illeti, az nem a Pereces, aki a
bedobást elvégezte; aki viszont nem pereces,
hanem balhátvéd - , hanem Dobó
István, az Illaberek
középhátvédje.
Foglalkozására nézve...
- Tudom. Várkapitány.
- Nem egészen. Csapatkapitány.
- Elég!...Szóval kézzel ért a
labdához. És akkor mit tett ön?
- Természetesen ordítani kezdtem.
„Mester!” - ordítottam. –
„Maga nálam még inas sem
lehetne!”
A bíró elhatározta, hogy további
keresztkérdéseket tesz fel, bár egy
kicsit már kaparta az asztalt.
- Először: miért ordította
szegény Mesternek, aki maga mellett ült,
hogy ő még inas sem lehetne
magánál, amikor ő inas
magánál? Másodszor: mit tehet
szegény Mester arról, hogy a bíró
nem adta meg a 11-est?
- Bíró úr!... Adjon tíz évet,
de ne kínozzon tovább! Én a
bírónak ordítottam, hogy mester!
- Pedig ő Levente!
- Én vagyok a Levente!
- De maga nem bíró!
- De Bíró is vagyok!
- Ön lakatos!
- Maga a Lakatos!
A bíró tébolyultan megrázta a
csengőt.
- Orvost!... Van orvos a teremben?
- Suszter vagyok! - lépett oda egy úr a
hallgatóság soraiból.; Valami baj
van?
- Kerítsen egy orvost, barátom! - szólt
segítőkészen a vádlott. - A
bíró úr, úgy látszik, rosszul
lett.
- De kérem, én orvos vagyok!
- Akkor meg mit suszterezik itt?
- Már velem is kezdik?... Dr. Suszter
Árpád vagyok. Elmeszakértő,
szerencsére.
- A tárgyalást berekesztem! -nyögte
fáradtan a bíró. - Délután
folytatjuk!
Az orvos néhány injekcióval
helyrepofozta a küzdő feleket, úgyhogy
délután megkezdődhetett a
játékvezető kihallgatása.
- Kérem, Bíró Levente vádlott azt
állítja, hogy ön nem sípolt,
amikor kellett volna.
- Zavaros helyzet volt. Én mindenesetre
kinéztem a Síposra, hogy int-e? A Sípos
nem intett. Tehát nem sípoltam.
A bíró ebben a pillanatban kezdett
papírrepülőket hajtogatni az
aktákból.
- Hát nem magánál volt a síp? -
kérdezte, de máshol járt.
- A síp nálam volt. A Síposnál
zászló van. A Sípos csak inthet, mert
ő a partjelző. Világos? Na, és
akkor a Bíró úr elkezdett
ordítani...
- Én...? - tért vissza a valóságba
a bíró. - Méghogy én...?
- Természetesen a vádlott. Erre én
félbeszakítottam a játékot,
és hozzájuk léptem, hogy csendre intsem
őket. Azonban nekem estek, és...
- Kérem, én a Mesternek akartam lekenni egy
atyait - pattant fel a vádlott, de elhajolt. Ily
módon történhetett, hogy a
bíró sporttársat illettem a
tenyeremmel.
- Megpofozta önt a Bíró, vagy sem? -
kérdezte a bírótól a
bíró.
- Kérem, engem azon a délutánon
többen is megpofoztak. Hogy a Bíró
úr is köztük volt-e...
- Én...? - sikoltozott hisztérikusan a
bíró. - Méghogy én...?
- Ön tudtommal Lakatos.
- Én vagyok a lakatos! - mondta vicsorítva
Bíró úr. - És Bíró is
vagyok! És Levente is!
- Nono! - intette a játékvezető a
vádlottat. - Én vagyok a
bíró.És a Levente is. Levente
Konrád.
- Elég!!! - üvöltött a
bíró. - Máglyára velük!
Én vagyok a bíró!
- Én!
- Én!
A verekedőket csak nagyon nehezen lehetett
szétválasztani. Közben több
rendőr is megsebesült. És a
végén csakugyan nehéz lett volna
megmondani, hogy melyikük a bíró, a
lakatos vagy a játékvezető. Ezt
még a Suszter sem tudta hamarjában.
Pedig ő orvos volt...