Inkább:
Egy egyetemista srác meghívja ebédre az
anyját az albérletbe, ahol lakik. Az
ebédnél ott van a fiú
lakótársa is, egy gyönyörű
lány. Az anya folyton ezt a lányt figyeli,
és gyanítja, hogy valami viszonyuk is
lehet.
Amikor vége az ebédnek már egész
biztos benne, hogy több van
közöttük, mint egyszerű
szobatársi kapcsolat.
A srác szinte olvas anyja gondolataiban:
- Hidd el anya, tudom mire gondolsz, de nincs
közöttünk a világon semmi, mi csak
lakótársak vagyunk!
Kb. egy hétre rá a lány gyanakvóan
megy a sráchoz:
- Egy hete, mióta az anyád itt járt,
nem találom a szép ezüst
merőkanalat...
- Nem tudom elhinni, hogy ő lett volna, de
azért most írok neki egy levelet, csak hogy
biztos legyek benne. Így a fiú leül az
asztalhoz és írja a levelet:
"Kedves Anya!
Nem mondom, hogy te vitted volna el az ezüst
merőkanalat a lakásunkból, és azt
sem mondom hogy nem te voltál. De tény, hogy
hiányzik azóta, hogy te itt jártál
ebédelni."
Néhány napra rá megérkezik az
anyja válasza:
"Kedves Fiam!
Nem mondom, hogy te lefeküdnél azzal a
lánnyal, de azt sem mondom hogy nem. De
tény, hogy ha ő a saját
ágyában aludna, akkor mostanra már
régen
megtalálta volna azt a merőkanalat.
Anyád"