Most olvastam, aranyos:
Vannak élőlények, amelyek kifejezetten
a mi bosszantásunkra
jöttek a világra. Ilyen például a
szúnyog és a szomszéd. A két
élőlény között az a
különbség, hogy a szúnyogot
könnyebben
agyon lehet csapni.
A szomszédot arról lehet felismerni, hogy a
szomszédunkban lakik. Ha elköltözik,
akkor már nem szomszéd, hanem ugyanolyan
normális ember, mint a többi hülye,
akik körülöttünk
lökdösődnek a világban.
A szomszéd neveléséhez nagyon kevesen
értenek. A szomszéd nevelését a
legtöbben a "kihívom a
rendőrséget, te állat, ha nem hagyod
abba!" nevezetű pedagógiai
módszerrel kezdik, és a baleseti
sebészeten végzik.
Pedagógiai szempontból a szomszéd
olyan, mint a szúnyogállat: nem lehet
szóbeli meggyőzéssel
átnevelni.
Tegyük fel, szomszédunkat udvariasan
megállítjuk az utcán.
Először megkérdezzük, hogy hogy
tetszik lenni, mert mi finom emberek vagyunk, nem
olyan baromállat, mint ez az éjszakai
bölény. Aztán szépen
megkérjük, hogy este tíz óra
után, ha lehetséges, halkabban
ordítson, mert lehet, hogy a környéken
valaki aludni akar. Erre ő felháborodik
és azt üvölti, hogy ő sohasem
ordít. Egyébként is kikéri
magának azt a pimaszságot, amellyel
beleszólunk a családi
magánéletébe.
Ezek után, ha a betonrepesztő
televíziózgatására
célozgatunk, akkor ez a bőrpatkány
kijelenti, hogy nincs is tévéje. A
tetőantennát csak azért rakta fel,
hogy arra szálljanak a fecskék, ha
jönnek Afrikából. Merthogy
állatbarát. Szerintünk is, de
barát nélkül.
A szomszéd átnevelésének egyetlen
hatásos módszere van: a saját
fegyverével kell legyőzni. Mi is ezt
csináltuk. Este családtagjaimmal kinyitottuk
az ablakokat és a következő
felszólító mondatokat
üvöltöttük egymásnak:
1. Már megint nem mostad el a poharat magad
után te átkozott!
2. Megöllek!
3. Én öllek meg téged!
4. Az anyád inkább egy borjút
szült volna!
5. A te anyád!
6. A te anyád!
És folytattuk ezzel a színes magyar
szókészlettel hajnalig. Amikor
berekedtünk, felhangosítottuk a
televíziót olyan hangerőre, hogy
földrengést jeleztek Nagykanizsán.
Mondhatom, ez jó kis lecke volt a mi
üvöltő denevérünk
számára! Most aztán megtapasztalhatta,
hogy mi az, ha valakinek a szomszédja elmebeteg!
Pedagógiai zsenialitásom, mint mindig, most
is győzött! Másnap este a
szomszédunknak a hangját se hallottuk!
És azóta is csendesek az éjszakák
itt az elmegyógyintézetben...