Drága Mama és Papa:
Jól vagyok. Remélem ti is. Mondjátok el
Walt bátyámnak, meg Elmer
bátyámnak,
hogy a Tengerészgyalogság
mérföldekkel jobb, mint az öreg
Minch-nek
dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy
csatlakozzanak amilyen gyorsan csak
tudnak, mielött minden hely elkel.
Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett
maradni egészen reggel
6-ig, de már túl vagyok rajta és
tetszik hogy tovább alhatok mint szoktam.
Mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy amit
reggeli elött tenni kell, az
nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg
kifényesiteni pár dolgot. Nem kell
moslékot adni a disznóknak, takarmányt
behordani, darát keverni, fát
hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se
kell csinálni. Borotválkozni
azt kell, de az se túl rossz, mert van melegviz.
A reggeli boviben van cullangoknak, mint
gyümölcslé, gabonapehely, tojás,
szalonna, stb., de elég gyenge normális
kaját tekintve, mint pl. krumpli,
sonka, sültoldalas, steak, sült
padlizsán, sütemény. De mondjátok
meg
Waltnak és Elmernek, hogy le lehet ülni
két városi fiú közé, mivel
azok csak
kávén élnek. Az o kajájukkal, meg
a sajátunkkal aztán már ki lehet
bírni
délig, mert akkor újra enni adnak.
Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat
bírnak gyalogolni. Naponta
kimegyünk "eroltetett menetre", ami az
ormesterünk szerint hosszú gyaloglás,
hogy megkeményitsen bennünket. Ha úgy
gondolja, ám legyen, nem az én dolgom
hogy mást mondjak, de ezek az "eroltetett
menetek" kb. olyan hosszúak, mint
a postaládánk a farmtól. Aztán
persze a városi fiúknak feltöri a
bakancs a
lábát, és mind teherautón
megyünk vissza a laktanyába. A vidék
szép
errefelé, de félelmetesen lapos.
Az ormester egyébként olyan, mint a
tanár az iskolában, állandóan
kötözködik. A százados olyan mint
az iskola igazgató. Az ornagyok és
ezredesek csak mászkálnak erre-arra és
ráncolják a homlokukat. Egyáltalán
nem zavarnak senkit.
A következotol biztosan halálra
röhögi magát Walt és Elmer
bátyám. Elkezdtem
kapni a kitüntetéseket a
lövészeteken, fogalmam sincs, hogy
miért. A célpont
közepe majdnem akkora mint egy mókus feje,
és nem mozog. Ráadásul vissza sem
lo, mint nálunk a Higget fiúk. Csak
kényelmesen feküdni kell, és
eltalálni a
fekete kört. Még csak nem is nekünk
kell megtölteni a
töltényeket: kapjuk dobozszám.
Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak
nevezett dolog. Birkózni kell a
városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell
velük, mert igen könnyen törnek. Ez
egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az
öreg bikával birkózunk. Úgy
néz
ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Tug
Jordant, aki Silver Lake-bol van
itt. Ot csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be
mint én, de én csak 64
kiló és 152cm magas vagyok, o meg 136
kiló és 190cm.
Bárhogy is, mondjátok el Waltnak és
Elmernek, hogy siessenek és jöjjenek,
mielött más fickók megneszelik ezt a
jó helyet!
Szereto lányotok,
Gail