A szarköltemény
Egy diáknak kitellettek az életévei, s
ő megjelenik a pokol
királya előtt. A pokol királya
éppen szarik, és a diák szépen
felkínál
neki egy ódát a szarhoz, mely így
hangzik:
Magasra emelt arany fenekedből
Árad szerte a drága illat,
Olyan, akár egy húros hangszer
zenéje,
Vagy mint a mosusz édes illata.
Szolgád éppen az alsó szélben
áll
S alig győzi szagolgatni pompás
illatát.
A pokolkirály megörül a versnek, s
meghosszabbítván a diák
életét
még tíz esztendővel, nyomban vissza is
engedi a felső világba. Amikor
kitellik a tíz év, a diák újra
megjelenik a pokol királya előtt, s
meg akarván mutatni nagy becsvágyát,
reszketve néz föl a felséges
trónusra. A pokolkirály megkérdezi,
miféle ember volna ez, és az
ördögök ezt felelik:
- Ez a diák, aki azt a szar költeményt
írta.
Egy másik vicc a szegény
diákról:
Teli has, üres has
Egy diák a vizsgájára készül,
és se éjjel, se nappal nem szabadul
az ő nagy gondjától. A felesége
vígasztalni próbálja mondván:
- Látom, milyen nehezen írod azt a
dolgozatot! Hiszen ez éppoly
nehéz lehet, mint gyereket szülni!
- Csak nektek gyereket szülni könnyebb -
feleli a férj.
- Miből látni ezt? - kérdi a
feleség.
- Neked akkor legalább van valami a hasadban -
mondja a férj - de
az én hasam teljesen üres!
Hogy ez már favicc? Hát az is a vicc
autentikus fajtája. Egy másik
kedvelt célpontja a szatírának: a
kínai orvos. Lássuk a példát:
Az orvos:
Egy orvos megérkezik a házba, s amíg a
beteg pulzusát vizsgálgatja,
hatalmas zápor kerekedik.
- Ezt senki nem ússza meg - szól az
orvos.
Valaki megkérdi tőle:
- Hogy mondhatod egy ember pulzusa alapján, hogy
senki nem ússza meg?
- Ez a nagy zápor - feleli az orvos - elveri a
vetést, ezt nem ússza
meg senki.