- Mit tesz egy nő a fülébe, ha
vonzó akar lenni?
- A lábujjait...
A rendőr leállítja az autóst az
autópályán, és megkérdi
tőle:
- Uram, megkérdezhetem, mióta jön
hibás hátsó lámpákkal?
A sofőr kiszáll, megnézi a kocsi
hátulját, majd térdre esik és
elkezd zokogni.
- Ugyan már, annyira azért nem súlyos a
helyzet! - nyugtatja a rendőr. -
Pár kiégett izzó miatt még nem
kell elkeseredni.
- Nem? És az utánfutóm, meg a
motorcsónakom?
Sanyi bácsi egykori Malév-es fedélzeti
mérnök sztorijai
1.
Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a
pilótafülkére, még ha nem is sokat
értettek belőle. Egyszer egy nem túl
eszes hölgy kívánta megtekinteni a
Tu-154 kezelőszerveit. Félrehúzta a
fülke ajtaját takaró
függönyt, és
megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
- Hölgyem, annak semmi értelme - felelte
neki Sanyi bácsi.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem
lehet - felelte a hölgy, és távozni
akart.
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra
bejönni, annak semmi értelme.
Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen
körül.
A nőnek leesett az ejtőernyős
papírtantusz, belépett, majd nézegetni
kezdte
a navigátor munkahelyét, a műszerfalon
a számtalan mutatót, műszert.
- És ez... ezt hogy figyelik mind? -
kérdezte értetlenül.
- Á, nem figyeljük. Igazából ezek
nem is műszerek, csak egy tapéta az
üveg mögött... látja, nem is
mozdulnak a mutatók...
- Ó... értem... érthető, hiszen
ennyi műszerre nem is lehet figyelni.
A nő ezek után az ablakon nézegetett
kifelé. Odakint, mélyen alattuk zárt
felhőtakaró, s úgy nézett ki,
mintha állnának. Sanyi bácsi meg is
kérdezte:
- Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta
állunk?
- Ööö... igen... pont erre gondoltam.
- Hát olyan... - ránézett az
órájára - nyolc, nyolc és fél
perce.
- Micsoda? - csattant fel a kapitány. - Nyolc
perce vesztegelünk itt? Hát
ezért állítottak meg? -
Előrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha
keresne
valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol,
hát mondhatom!
- Kik nincsenek sehol?
- Megállított minket a légi
irányítás, mert keresztben áthalad
egy másik
gép, de az meg késik.
A droid arca felderült.
- Egy másik gép? Hát ezt le kell
fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkéből,
és ujjongva mesélte a többi utasnak,
hogy hamarosan egy másik gép fogja
keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a
jobb oldali ülésekről felpattantak az
emberek, és tódultak a kameráikkal a
bal oldali ablakokhoz. Jó nagy
tülekedés lett. A kapitány erre
elkezdte a gépet balra dönteni, és
beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit művelnek! Felborulunk!!
Erre a droidok egymást taposva igyekeztek vissza
a helyükre.
2.
Szokás szerint civil látogatót fogadtak
a pilótafülkében, egy nyolc év
körüli kissrácot. Nézte tágra
nyílt szemekkel a sok műszert, kart
fogantyút, majd megszólalt:
- Én... én azt hittem, robotpilóta
vezeti a gépet...
Mire a kapitány szögletes mozdulattal
megfordult, ránézett, és így
szólt:
- Mi is ro-bo-tok va-gyunk!
Azzal visszafordult, és mint egy robot,
nyúlt a kapcsolókhoz, és hasonló
hangon szólt a másodpilótához. Az
is vette a lapot.
- Ma-gas-ság hu-szon-öt-e-zer...
- E-resz-kedj...
- Húsz-e-zer...
A kissrác nézte őket egy darabig, majd
visszaszaladt a szüleihez, és
elújságolta, mit látott.
- ... És képzeljétek el, egészen
úgy néznek ki, mint az igazi emberek!
3.
A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es
pilótafülkéje, a szereplők pedig
Sanyi bácsi kollégái és egy
hűűjje utas, aki előrejött
műszernézőbe.
- Egyet áruljon el nekem, pilóta úr.
Azt még értem, hogy nappal hogy
repülnek, hát ugye, látják a
földet, hogy merre járnak. De ilyenkor,
éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit!
A kapitány kimutatott az ablakon.
- Éjszaka még egyszerűbb. Látja,
ott van két villogó fény a
szárnyvégeken, egyszerűen azok
között kell tartani a gépet.
Az utas leesett állal nézett.
- Ahaaa... hát ez... tényleg egyszerű.