Egyszer a pápa elhatározta, hogy kitiltja a
zsidókat a Vatikánból.
A zsidók felháborodtak, ezért a
pápa beleegyezett, hogy ha egy zsidó le
tudja győzni teológiai vitában,
maradhatnak.
A zsidók egy bölcsességéről
ismert rabbit választanak, hogy kiálljon a
pápával a "párbajra".
A rabbi azt mondja, hogy tegyék
érdekesebbé a vitát és
egyiküknek se legyen szabad beszélni.
A pápa beleegyezett.
A vita napján a pápa és a rabbi
leültek egymással szemben, a hívek
köréjük gyűltek.
A pápa felemelte három ujját. A rabbi
felmutatta egy ujját. A pápa egy kört
rajzolt a levegőbe.
A rabbi a földre mutatott. A pápa
elővett egy ostyát és egy pohár
bort. A rabbi elővett egy almát.
A pápa ekkor felállt:
- Feladom - mondta. - Te túl bölcs vagy,
rabbi. Maradhattok.
Később megkérdezik a pápát a
bíborosok:
- Mit beszélt a rabbival?
- Először felmutattam három ujjamat,
hogy a Szentháromságra
emlékeztessem.
Ő felmutatta egy ujját jelezve, hogy egy
Isten van mindkét vallásban.
Ezután rajzoltam egy kört a levegőbe,
mutatva, hogy Isten mindenhol ott van
körülöttünk.
Erre a földre mutatott, jelezve, hogy Isten itt
is van, velünk.
Ekkor elővettem egy ostyát és egy
pohár bort, megmutatva, hogy Isten feloldoz a
bűneink alól.
Ő elővett egy almát, hogy az
eredendő bűnre emlékeztessen.
Mindenre volt válasza. Mit tehettem volna?
Közben a zsidók is körbeveszik a
rabbit:
- Mi történt, rabbi?
- Először azt mutatta, hogy három
napunk van elhagyni a várost.
Mutattam, hogy EGY zsidó sem fog elmenni.
Ezután körbemutatott, jelezve, hogy az
egész várost megtisztítja a
zsidóktól.
A földre mutattam, jelezve, hogy mind itt
maradunk.
- És utána?
A rabbi vállat vont:
- Nem tudom. Elővette az ebédjét, mire
én is.