" - Apa elmebeteg volt - mondta Trout. - Hogy
mennyire? Éjfélkor bejött a
hálószobámba. Felébresztett.
Azzal, hogy fontos mondanivalója van. Ami nem
volt egyéb, mint egy disznó vicc, de ez a
szegény beteg ember szentül hitte, hogy a
szörnyű csapásokról szól,
amelyeket az élet kiosztott neki. Egy
szökevényről szólt, aki a
rendőrség elől egy ismerős
asszony házában keresett menedéket.
Az asszony nappali szobájának olyan volt a
mennyezete, akár egy
székesegyházé, vagyis csúcsos
tetőben végződött, alatta pedig
rusztikus gerendák húzódtak. - Trout
elhallgatott. Mintha épp annyira magával
ragadta volna a történet, mint annak
idején az apját.
Majd folytatta, ott, az öngyilkos Ernst Hemingway
tiszteletére elnevezett lakosztályban:
- Az asszony özvegy volt. A szökevény
pucérra vetkőzött, az asszony meg
kiment, hogy hozzon neki valami ruhát a
férje holmija közül. De mielőtt a
férfi felöltözhetett volna, a
rendőrök gumibottal
dörömböltek a bejárati ajtón.
Hát a szökevény elbújt egy gerenda
tetején. Ám amikor az asszony beengedte a
rendőröket, a szökevény
túlméretezett heréi ott lógtak
mindenki szeme láttára.
Trout megint elhallgatott.
- A rendőrök megkérdezték az
asszonyt, hol van az ürge. Fogalma sincs,
miféle ürgéről van szó,
mondta az asszony - mesélte Trout. - Az egyik
zsaru meglátta a gerendáról
lelógó heréket, és
megkérdezte, mik ezek. Az asszony azt felelte:
kínai templomi csengettyűk. A zsaru
elhitte. Mindig is kíváncsi volt, mondta,
milyen is a kínai templomi csengettyűk
hangja.
Ráütött a herékre a gumibottal, de
nem adtak semmiféle hangot. Ütött
még egyet, ezúttal nagyobbat, sokkal
nagyobbat.
- Tudod-e, mit ordított az az ürge a
gerendán? - kérdezte Trout.
- Nem tudom - válaszoltam.
- Azt ordította: CSINGILING, TE ROHADÉK! -
ordította Kilgore Trout."
(Kurt Vonnegut)