Vámhivatal
- Van elvámolnivalója?
- Van. Nincs! Nincs semmi elvámolnivalóm,
semmi sincs a bôröndömben.
- Óra, fényképezôgép,
rádió?
- Igen, négy karóra. Nem! Egy karóra.
Ja nem, nincs nálam egy karóra sem.
Semmilyen óra nincs nálam, például
precíziós óra sem.
- Mely országból érkezik, uram?
- Svájcból. Ja, nem! Nem Svájcból.
S-sel kezdôdik a neve, de nem Svájc volt
az.
Olyan rossz az országnév-memóriám.
Melyik az az ország, ahol egyáltalán
nem
gyártanak órát?
- Spanyolország?
- Spanyolország! Ez az! Onnan jövök.
- De a címkéjén az áll, hogy
"Zürich".
- Akkor tényleg Spanyolországból
jövök.
- De Zürich Svájcban van, uram.
- Svájcban, igen...
- Ahol az órákat gyártják!
- Szép ez a fészer.
- Van önnél svájci valuta?
- Nincs, csak néhány karóra. Ja, nem! A
fiam egyest kapott az iskolában, arra a
karóra gondoltam.
- Ezt jól megmondta. (Csörgés a
bôröndbôl) Mi az, egy
vekkeróra?
- Ugyan, dehogy! Csak az atlétatrikóim.
- Nekem vekkerórának hangzott.
- Kizárt. Egy atlétatrikó
csörgött. Csörgött...
(Harangszó a bôröndbôl)
Oké,
bevallom, csempész vagyok. A
bôröndöm tele van svájci
órákkal. Szándékosan ki
akartam játszani ôfelsége Vám-
és Pénzügyôrségét.
Bolond voltam.
- Nem hiszem el.
- Pedig igaz. Bűnös vagyok
csempészésben.
- Ne etessen! Még egy darab zsírpapírt
sem tudna átcsempészni, nemhogy egy
bôröndnyi órát!
- Micsoda?! Ha tudni akarja, már csempésztem
órát! Sôt, bombát,
kamerát,
mikrofilmet,
repülôgép-alkatrészeket!
- Haladjon tovább, csak az idônket
rabolja.
- Idenézzen! (Kinyitja a bôröndöt,
tele van órákkal)
- Ezeket itt Londonban is megvehette, mielôtt
kiutazott.
- Minek vettem volna kétezer órát?
- Nem ön lenne az elsô, na, menjen
tovább. Ne rabolja az idônket, nekünk
az
igazi csempészekre kell vadásznunk.
- Igazi csempész vagyok, nem értik?
Csempész! Törvényszegô!
(Elvezetik, majd
egy pap jön)
- Szegény fickó. Azt hiszem,
segítségre szorul.
- Na, elég a süket dumából,
atyám! Vetkôzni!