A KUTYA
A kutya háziállat. Három fő
részből áll, úgymint: fej,
törzs és végtagok. Ha ezen részek
bármelyikét a kutyából
elvesszük, akkor a kutya elromlik, és
többé sem nem szalad, sem nem ugat,
egyáltalán nem működik
tovább. Különféle kutyák
vannak, úgymint: pulikutya, komondor, vizsla,
agár, szentbernáthegyi, újfundlandi
kutya, öleb, kis girhes, nagy dög, mopszli,
nyakszli, vonító sühögér, kis
kutya, nagy kutya, tarka kutya, Sajó kutyám.
(A kutyuskám az nem kutya, hanem, amint egy igen
kiváló természettudós
földerítette, egy nő.) A kutya igen
hű állat. Ha a gazdája megrúgja,
akkor meglapul, és nyalogatja a
cipőjét. Ha pedig meghal a gazdája,
akkor a kutya nagyon szomorú lesz, sőt van
olyan kutya is, amelyik a gazdája halála
után nem eszik, nem ugat, lefekszik, és
ő is meghal, nem úgy, mint
például a zsebóra, amely a gazdája
halála után is közönyös
ketyegéssel jár tovább, amiért is
a zsebóra egy hűtlen kutya. A kutya
örömének az által ad
kifejezést, hogy a farkát
csóválja. Ha pedig a farkát
levágják, akkor a fejét
csóválja. A kutya valamennyi állat
közt a legértelmesebb. Igen tanulékony,
például rövid néhány
esztendős fáradozás után már
megérti a saját nevét, s ha azt
hangosan kiáltják, a kutya dühösen
ugatni kezd, ami azt jelenti, hogy hagyják
már békén. De a kutya nemcsak
szellemileg fejlett, hanem lelkileg is, némelyik
annyira mély lélek, hogy emlékeztet a
lírai költőkre, ugyanis ezek a
költői lelkű kutyák, ha
feljön a hold, és az ég tetején
szépen ragyog, szintén ugatni kezdenek. A
kutyának veszedelmes betegsége a
veszettség, ami igen ragadós nyavalya, az
ember is megkaphatja, és harapás által
terjed, mégpedig úgy, hogy vagy a veszett
kutya harap meg egy embert, vagy a veszett ember
harapja meg a kutyát. A kutyának a
veszettségen kívül legfőbb
ellensége a sintér. Ez egy olyan
úriember, aki drótkarikával jár az
utcán, s ha meglát egy kutyát,
utánaszalad, a drótot a nyakába veti,
és elkezdi a kutyát húzni, mire a kutya
gazdája pedig két pofont ad a
sintérnek, a gazdát a rendőr
fölírja, s utcai botrány miatt fizet
húsz korona bírságot. A
bírság lefizetésének napján a
gazda a kutyának öt flemmet ad és
két rúgást, mikor pedig a gazda
ebéd után elmegy a kávéházba
feketézni, a felesége úgynevezett
vigasz-cvikipuszit ad a kutyának, ami, ha
öreg és csúnya az asszony, még
csak fokozza és betetézi a szegény
kutya szenvedéseit. A veszettség ellen
Pasteur nevű francia orvos kitűnő
szérumot talált föl, de a sintér
és a cvikipuszi ellen ő sem tudott még
semmit kitalálni. A veszettségen
kívül még nagy baja a kutyának az
elveszettség, ami ellen az
apróhirdetések, s a megtaláló
fejére kitűzött illő jutalom
szolgál. A kutyáról szóló eme
tanulmány keretein belül meg kell még
emlékeznünk az ebzárlatról, amit
plakátokon tesznek közhírré a
városban. A plakátok arra valók, hogy
azt a kutyák elolvassák, és pontosan
betartsák. Azért helyezik el rendszerint az
utcasarkokon. A kutyát
házőrzésre, a szoba
bepiszkítására, mások
zavarására, a háziúr és
házmester bosszantására
használják, tehát igen hasznos
állat, csontjából rongyot
készítenek, húsát várostromok
alkalmával eszik.