A nõi leleményességnek nincs
határa.
Az öreg farmer még öregebb
tragacsával megállt az autószerelõ
elõtt,
hogy a járgányt megjavítassa. A
javítást azonban csak másnapra
vállalják.
Az öreg farmer úgy dönt, hogy akkor
hazagyalogol, és majd másnap visszajön
a kocsiért.
Kiveszi a kocsiból a korábban
vásárolt vödröt, 1 gallon
olajfestéket, egy élõ libát
és
egy pár élõ csirkét. A
festékes dobozt berakta a vödörbe, a
libát a hóna alá csapta,
a másik kezében pedig a pár
csirkét fogta meg és elindult, de
mindjárt a sarkon
egy idõsödõ nõ
megállította, tudja-e, hogy hol van a
Harkály dûlõ 1605.
- Már hogyne tudnám, ott van mindjárt
mellettünk, ha velem tart, elvezetem a
házig.
Megindultak tehát ketten az
országúton.
Tíz perccel késõbb azt mondja a
farmer:
- Ha ezen az ösvényen átvágunk az
erdõn keresztül, akkor fél
órát is spórolhatunk.
Erre a nõ így válaszol:
- Én egy védtelen nõ vagyok, és
nem ismerem magát, mi van, ha ki akarná
használni
a védtelenségemet ezen a félreesõ
úton.
Erre a farmert elfogja a méreg.
- Na idehallgasson, az egyik kezemben egy
vödör, benne egy tele festékdoboz,
hónom alatt egy liba, másik kezemben
két csirke, az Isten szerelmére, hogy
tudnám
kihasználni a védtelenségét?
- Egyszerû - válaszolta a nõ -, leteszi
a libát a földre, ráborítja a
vödröt,
a vödörre ráteszi a festékes
dobozt, hogy a liba ne tudjon kiszabadulni,
a két csirkét meg majd én addig
megfogom.