A székely bácsi elhatározta, ha
törik, ha szakad, mán csak megtudja mi is az
a sokat emlegetett politika.
Fiára bízott minden fontos dógot,
osztán bément a városba
tudakozódni.
A városba megkérdezte az első
utjába kerűlt
jólöltözött úri embert akit
szegrűl végrűl még esmért
is, hogy ugyan értesse meg vele, mi is az a
politika.
A jólöltözött agyafúrt
csibésznek mindjárást a lén
járt az esze, amit az eggyügyű
öregből kiszedni vélt.
Bé es kötötte az öreg szemét
rögvest a nyaksáljával, nehogy mán
tájékozódni tudjon.
Megpörgetve az öreget egy párszor
ekezte vezetgetni.
Egyszer osztán megszólalt:
No bátyám térgyeljen csak le és
tapogassa ki azt a likat maga előtt, majd
kotorgyon háromszor jobbra nyitott tenyerive,
osztán meg balra. A végén markoljon egy
nagyot, oszt ha ekészült véle, hát
szóljon.
Szólt is az hamarosan, hogy megvóna.
Akkor levette az öreg szemirűl a
sálgyát osztán mondta:
No kedves bátyám az amit a kezibe tart az a
politika.
Nagyot níz az öreg hunyorgatva a hirtelen
világosságtól.
Amikor észreveszi, hogy egy
szenyvízgyűjtő előtt
térgyelve a világ legmocskosabb
dógát tartja kezibe, felkiált:
Bécsaptá es meg is csúfolsz
fődim!
Bíz nem én bátyám, de maga
erősködött a
tudásvágytól, most megkapta az
igazát, aztán még magának áll
fejjebb?
Az a polika, amit a kezibe tart, mert az valóban
a világon a legmocskosabb dolog.