Egy katolikus pap, egy protestáns lelkész
és egy rabbi vitatkoznak, hogy
melyikük a jobb hittérítő.
Mindegyik meséli a csodásnál
csodásabb sztorikat,
míg végül elhatározzak, hogy egy
döntő próbát tesznek: az
győz, aki egy
medvét meg tud tériteni a saját
vallására.
Két nap múlva a katolikus pap felhívja
a másik kettőt, hogy jöjjenek el
Hozzá. A templomkertben mutat nekik egy
medvét, és büszken meséli:
- Elmentem az erdőbe, és addig mentem
amíg rá nem tálaltam a medvére.
Mikor
észrevett morogva elindult felem, de én
elkezdtem felolvasni neki a
Bibliából, mire nem bántott, csak
körűlszimatolt. Ekkor behintettem
szentelt
vízzel és olyan kezes lett, mint a
bárány - haza is hoztam a hívek
épülésére!
A másik két pap nagyon elgondolkodik a
hallottakon. Három nap múlva a
protestáns lelkész hívja fel a
többieket, hogy látogassák meg.
Amikor
belépnek az imaházba, földbe
gyökerezik a lábuk: azt látják,
hogy egy
hatalmas medve ücsörög a padban és
ájtatos keppel hallgatja a zsoltárokat. A
lelkész hozzáfog a
történetéhez:
- Én is kerestem egy medvét az
erdőben. Mikor meglátott,
bömbölve rohant
rám. Én nem mozdultam, hanem tekintetemet az
égre függesztve énekelni
kezdtem Dávid zsoltárait. Erre a fenevad
leheveredett a lábam éle és úgy
hallgatta a szent énekeket, majd hazáig
követett és azóta itt el az
imaházban!
Csodálkozik a másik kettő, aztán
csöndesen elmennek. Eltelik egy hét,
mikor
a katolikus és a protestáns papok
telefonhívást kapnak a helyi
korházból,
hogy látogassak meg a rabbit. Bemennek és
elhűlve látják, hogy szegény
tetőtől talpig be van kötözve,
keze-lába gipszben és több
infúzió csöpög a
karjába. Csöndesen topognak az agya mellett,
mikor a rabbi kinyitja a szemet
és azt suttogja:
- Hat igen, a medve... Nos, így utólag magam
is rájöttem, hogy nem volt jó
ötlet a megtérítését a
körűlmetéléssel kezdeni...