Szórakozni is jártam én sokat. A
diszkóba traktorral mentem. Nem volt az
égő, csak az, hogy az ekét meg
elfelejtettem lekapcsolni. A traktorkulcs mindig
kilógott a zsebemből, a munkaegység
meg a számból.
A diszkóba megismertem egy jányt.
Elhívtam moziba, ahol ő kólát
ivott hagymakarikával, én meg
kannásbort. Én kólából
amúgy csak a cocát szeretem, mer az
disznóízű.
De ez a lány elég művelt volt,
ezért elhatároztam én is
művelődni fogok, el is mentem egy
kapanyélkiállításra.
Valami előkelőbb sportot is kellett
választani, ezért fogtuk a kapát,
és elmentünk golfozni.
Ojan menő voltam, hogy még a hajamat is
zseléztem, kocsonyával.
Aztán megnősültem, berendeztük a
házat. Az asszony franciaágyat akart, de
én nem beszélek idegen nyelvet, ezé egy
szénakazal került a
hálószobába.
Vettünk mindent. Most csak hazamegyek, az
ostorral bekapcsolom a plazmatévét, oszt
nézem rajta a Falu TV adását. Azé
régen nem volt ilyen.
Meg má mobilom is van. Igaz, hogy
tölgyfából van faragva, de van már
rajta disznóólas háttérkép
meg szalonnás logo. Van má
számétógép is, a CD-
meghajtót bicskával szoktam kinyitni.
Van egy géppuskám is, múltkor
félóráig lövöldöztem
vele egy repülőre, mer aszittem vadliba. De
nem az volt.
Pedig megettük vóna. Szeretek én enni,
annak idején anyám mindig vasvillával
szolgálta fel a lecsót, a
születésnapomra meg szalonnás
tortát sütött. A vattacukrot mindig
kolbász köré tekerik nekem, a boltba
meg sonkás rágót szokok venni. A
túrórudit meg a fagyit bicskával eszem.
Szeretem nagyon a kolbászos csokit is. A
rántotthúst merőkanállal
eszem.
Eccer el akartunk utazni az asszonnyal. De itten az
embereket a disznóólból is csak
vízummal engedik ki, a szomszéd faluba meg
már útlevél kell. Nagyfater egyszer
volt a szomszéd faluba legénykorában,
de még nyugdíjasan is az úti
élményeit mesélte.
Mi a városba mentünk.
Én szédültem a betonon, az asszony meg
aszitte rá, hogy dísznövény. Egy
helyen ki volt írva hogy boksz-utca, gondoltam
ott cipőt tisztítanak. Rám is
fért volna, mert potyogott a trágya a
gumicsizmámról. Az asszony szerint
robbantani lehetne róla a
tehéntrágyát! De
tévedtünk.
Aztán láttunk villamost. Én megugattam,
az asszony meg azt hitte hogy törökméz
és beleharapott. Végül úgy voltam
vele, hogy ez biztos egy szénaboglya és
elkezdtem szurkálni egy vasvillával.
Láttunk egy embert, azt hittük hogy egy
pulit húzott a fejére, de aztán
kiderült hogy rasztás.
Bementünk egy magas épületbe, de a
második emeleten szédülni kezdtem.
Ezért inkább betértünk egy
megdonászba. Én a hamburger mellé
kolbászt akartam kérni, de nem volt.
Zsíros kenyeret se tudtak adni,
ráadásul még hülyének is
néztek. Hát lehet, hogy az apát
kapának mondom, és két hold föld
van a körmöm alatt, de azé hülye
akkor se vagyok, legfeljebb egy kicsit vidéki!!!
Najó, adtak egy dobozos sört, de én
még olyat nem láttam, bicskával kellett
kinyitni. Bezzeg nálunk a kocsmába rendesen
kitőtik pohárba! El is határoztam,
hogy az egy százalékomat a kocsmának
fogom felajánlani.
Bementünk az Ósanba is, mer az asszony
leveskockát akart venni, majd főzünk
belőle pálinkát. Én
matyómintás bokszeralsót kerestem, de
nem vót. Viszont vettünk a motorra is
illatosítót, mer a traktorba már
van.
Csináltunk sok fényképet, otthon
elő akartam hívni kukoricával, de nem
jött elő. Viszont a disznyók
előjöttek. A disznóólban tartjuk
a kanárit is, moslékkal etetjük.
A városba ojan sok vót az autó, mint a
nyű, ekkor jöttem rá hogy
autóversenyző leszek, indulok is a
következő Dakaron a lovaskocsival.
De aztán haza kellett menni, mert
tarlóégetés volt, ami nálunk
nemzeti ünnep. Ahogy mentem aztán az
erdőbe tátott szájjal, a számba
fialt a mókus.
De nem csak az fialt, hanem az asszony is, a
családi pótlék meg kevés, ezé
jelentkeztem most Bivalybasznád- Alsó
tyúktenyésztői
állására.
Tisztelettel: Kovács Pistike