A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a
politika? Az apja leülteti, és
példákkal elmagyarázza:
Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt,
tehát én vagyok a KAPITALIZMUS.
Anyád ügyel a pénzre, tehát
ő a KORMÁNY.
Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben
legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
A babysitter a DOLGOZÓ OSZTÁLY, és mi
mindannyian azért dolgozunk, hogy Te, a NÉP
jól érezd magad, és minden rendben
legyen.
A pár hónapos kisöcséd pedig a
közös JÖVŐNK.
A kisfiú elraktározza a hallottakat, és
elmegy aludni.
Éjjel arra ébred, hogy az öccse
''telerakta a
pelenkáját'' és sír.
Felkel, és szólni akar az anyjának, de
az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja
felkelteni.
Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában
látja, hogy az apja éppen hempereg vele az
ágyban, miközben a nagyapja kukucskál
be az ablakon.
Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van,
így visszamegy aludni.
Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e
mondani a saját szavaival, hogy mi is az a
politika.
A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka
látottak, s így szól:
A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja
a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet
csak tétlenül bámul.
A kormány alszik, a néppel senki sem
törődik, és a jövő is
szarban van!