Földtől eloldja az eget
a hajnal, s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra.
A levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg.
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.
*
Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban.
És úgy éreztem: ez a rend.
Egy szálló porszem el nem hibbant,
s most homályként száll tagjaimban
álmom, s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem, s ha kinn van
az éj, egy nap süt idebent.
*
Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy, és el-elnézem,
hogy szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Így iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok.
Én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök, és
hallgatok.
*
Attila! Ha lelked fenn lebeg az éteren, tán
egy csücske minket is itt figyel a neten. Egyszer
kezet fogtam Faludy Györggyel.
Áttételesen veled fogtam kezet!
Születésnapodra idéztem az
Eszméletből; minden korok, életek,
szívek mutatójából!