Vers mindenkinek

Hülye kérdés volt - mert nekem ajándék .

Munka vagy szerelem az írás?

Költő és a nője a tengerparton:
- De gyönyörű ez a naplemente!
- Haggyá má a munkámmal, most nyaralunk!

részemről is!
Hova tűnt a filmed te gyárök?

Na csumi

segítség
segítség -eltűnt a múzsám
az imént még beszéltünk
de hangja lassan elhalkulván
már csak cincogott
a telefon túloldalán
segítség -mi lesz most velem
talán lemerült végleg
mobilján a fránya elem
és nincs másik hogy lecserélje
KÉRLEK HÍVJ ÚJRA HA TUDSZ!
segítség -döglődő gondolatok
bűzük folytogat lassan elhalgatok
orromat facsarják
ami lényeget adhat
nem találom semminek nyomát
segítség -hiányzol kicsi múzsa
valami megbántott netán?

A tested beszél
Megszólal a has
Aztán a szem
Az öled, az izmok
Velük a csontok
Dobban a szív
nyílik a száj
Szeretni muszáj

Lehet, hogy képzelgés, de mégis...
...már időnként búcsúzom.
Néha elköszönök fáktól, csillagoktól,
függönyön átsejlő, játszi napsugártól,
a felhőktől, nyíló rózsa illatától,
a hegedű szívet fájdító hangjától.
Enyhet adó, símogató lágy szellőtől,
virág szirmán gömbölyödő harmatcsepptől,
lelkem-tisztító, végtelen hóeséstől,
bódító illatú nyári reggelektől.
Minden nekem kedves gyönyörűségtől,
amit nem vihetek át...
...de ki tudja? Hisz nem tudhatom
mi az, mi vár odaát?!

Beleveszve
a betűrengetegbe
- szavam elakad.
Bár igyekszem
megszolgálni a bérem,
munkám mégsem halad!
Elintézetlen levelek
megrovón rámnéznek,
de munkaunalom tor rám.
Megpihenni próbálok,
így a wiwre fellógok,
s most egy kicsit nem izgat, hogy a melóm áll.
-----
hát ez elég :(

Szia Henrik, örülök, hogy látlak!

Mögöttem áll s én reményveszve
fordulok hátra
keze vállamról karomra csúszik:
Érintésed hideg és kemény
De tekinteted állom
szemébe nevetve mondom
ez nem más csak egy álom
de ha nem az
akkor az élet tűnik annak
s boldogan kelek fel.

Dsida Jenő: SZERELMES AJÁNDÉK
Vers helyett szívesen szőnék ma lompos
szőnyeget puha gyapjúból szobádba,
pompás Perzsia száz mesés színével
ékes kis terítőt, dús-borzosat, mely
tiszta ágyad előtt heverne mindig.
Reggelente, mikor lelépsz az ágyról
s lenge inged alatt tüzelve borzong
álmos tested a hűvöses homályban,
tennéd rá puha lábadat mezítlen.
S míg csiklanva becézi bársonybolyha
zsenge talpadat ls meleg bokádat,
bágyadtan bizseregve énreám és
szomjasan tapadó szájamra gondolj.

off: szasz Dzsóci!
meek vissza az EU topikba olvasni a tutit.

borillo (13:07:31): naggyon cooool!
egyébként:
a szerelem szakasztott mása
mint minden itt
már a másé
az elmúlásé
ha benned nem lelek társra
kiben
felzokog az idő
minden apró szívdobbanása

SZasz, Bio!

ha már volt, úgy bocsánat...

Amit tudok
Szívemre raktam, most letéptem kezed,
álmomban is csak suttogom neved....
Nem élhetek nélküled, nem élhetek veled.
Lelkemben szikla zárja rejteked.
Működök, mosolygok: hát élek.
Ágyam sarkán kuporgok, de félek
a fénybe nézni, vágyakat ölök
agyamban száz lakat mögött.
Megfeszültem, keresztem nem eresztem.
Galamb voltam, szárnyam kezedbe tettem.
Álmaim léggömbjét csokorba fogva
állok utcák sarkán, fogvacogva.
Fagyott földbe elrejtett rég-illat
mozdul, szemembe jégtükör vakíthat.
Téli tájakon koppanó képek.
Minden nappal egy újabb felé lépek.

Dzsó birtokában a kincs
melyről kevesen tudnak
hogyan lehetséges lebegni
miközben ketten dugnak
:-))
bocs.

Nem Bori, nem értettelek félre.
Csak tudok valamit amit kevesen.
És nyilván ezt sem megérteni, sem
elhinni nem tudod.
Ja, ez nem vers volt.

Bocs, de közben meglódult a topic. Én a Dzsó (13.05) és Bori (13.07)-re reagáltam.

Félreértettél dzsodzso, én a szerelemből lecsendesült szeretetre gondoltam.
:)

Hm! :) )
Ez határozottan tetszett
(viszont nem vagyok hajlandó versben írni a hozzászólásaimat!!!))

Ott a difi
Talán
Hogy egy szerelem
Nyarán
Két ember
Együtt egymással
Vagy
Egy pár
Együtt a világgal
Oly nagy különbség ez
Hogy sajnálom, aki
Nem ismeri még
Aki nem így érez...

Hazátlan házaknak hozok hózatot
Szótlan szívekre szórok szózatot

A szerelem nem melegít, a szerelem búgat,
a szerelem hőfokán egy perc el nem múlhat
anélkül, hogy az ember folyton ne cidrizne
ne szedné a lelkét percenként miszlikbe
a gyötrelem, a kín, az aggódás, a féltés
a szívében bújkáló örökifjú kérdés:
engem szeret? Tényleg? Mélyen vagy csak ippen?
Minden gondolatra fátyolfelhő libben.
Amire te gondolsz kisebb fokon izzik
lett légyen barátság, egy vers, vagy egy ibrik
mit egymásnak adva futó pillanatra
másra is számíthatsz, nemcsak tenmagadra.

Világos reggeleken
Bújjon hozzánk a tavasz
Mindenki csókolózzon
Oszt szevasz...

A kár nagy
akár agy
akár szív
sínyli meg
ha nyomás
alá kerül
szétterül
mint olaj
a víz felszínén
elpusztul
kis és nagy
élőlény
éltető fény
hiányában
sújtólég
a bányában.

Fázós reggeleken
melegít a szerelem,
fagyos hajnalokon
hozzád bújni vágyom.
S ha eljön a napsütés
rámtör az ébredés:
milyen nagy kár,
hogy nem volt más, mint álom.

van egy meleg takarom
kolcsonadom nektek
ha felmasztok a fara
es onnan mekegtek...))))

S ezennel mindenem rádruházom.