Magány, meg még magány.
Tudod a jóból sosem elég. Rég
magamra találtam
azóta várom, megtaláljon ő ki
lelkemnek társa.
De lám, itt egy apró, egy picike
nehézség.
Annak ki közelít, helyből harapom le
fejét.
Hello, most feküdj föl mellém a
keresztre
es csendesen, mosolyogva értem vérezz el.
Jólvan! Egyenlőre ennyi is elég
lesz.
Öltozhet! Milyen édes, elhitte
esélyes.
Csodálkozom sóhajtva, senki sem marad.
ha maradna, elűzöm széttépem
magam.
Annyi időt kapnak, mi bántani elég.
Kést forgatnak de a célszerv az
enyém.
Mormogom magamnak lesz ez még máshogy.
Üvoltve verdesem fejem egy ághoz.
Viccesen szelid szep életem lehetne.
Ha fej helyett utamon lélek is vezetne.
Vagyok a környéken a legmocskosabb
talány.
Elhagylak téged is. Meglátod babám.
Addig is gyerünk, ha boldognak
meséljük,
elég távolról nézve, igaznak
tetszik.
Talán.