Lépcsőház
Hatalmas nagy doboz, így hívom a
házat
melybe minden nap beteszed mindkét lábad
Nem elég hogy benne élsz, és
létezel
Ez egy olyan hely, melyre majd mindig
emlékezel.
Sok sok ember él itt veled együtt
Jobb ha a sorolást most el nem kezdjük..
Mert e sok sok ember igazán gonosz
Utánuk nem marad más, csak a nagy kosz
Takaríthatsz utánuk kora reggel
Közben találkozol pár ebbel
Kik gazdájukat viszik sétálni
Feltett szándékuk egy jót
pisálni.
Lépcsők halmaza várja az
üdítő felmosórongyot
TE pedig alig várod, hogy megnyomhasd a
bűvös liftgombot.
Unalmas ez a
lépcsőház-takarítás,
mondogatod magadban
Némi irónia cseng a szádat elhagyott
szavakban.
Nem érted meg, miért nem tiszteli a sok
lakó munkádat
Az ember ebbe hamar belefárad
De nem TE, mert TE kitartó vagy , és
kemény
S elhiteted magaddal, hogy a
lépcsőház-takarítás bizony
nagy ÉLMÉNY!
Így a lépcsőház csillog, villog,
mire végzel
s megállapítod fájó
szívvel
hogy munkád gyümölcse nem érhet
be
mert a sok paraszt szól közbe
hogy hogyan? egyszerűen szarnak a
lépcsőház tisztaságára
így egyedül csak Te lehetsz büszke
saját munkádra!
MEg perszer maga a lépcsőház, kinek
szíve, lelke van
Ki érzéseit nem fejezheti ki szóban
De hálás Neked, hogy törődsz
vele, gondozod, takarítod
S így őt soha magadra nem
haragítod!