Vers mindenkinek

Szembogár a cybertérben csak képernyőméretűre nyílik
A zümmögés meg sercegő fehér zajnak tetszik
Macskabogár
A hasam a gyenge pontom
És úgy megadnám hátamon a foltom
Valami együttkíváncsinak

mit jelent az a szó
h népszerűsködés?
egyébknét miből gondolod h épp
nem dolgozom?
de a kérdést meg is
fordíthanám akár.
hogy van a lánykád?
és te?
(ide verset szokás írni, azért így. :) )

itt népszerűsködsz?
ménem dolgozol?

:-DDDDDDDD csá.

kata, szevasz.

de fura bogár vagy.
nem hagyod h megnézzelek közelről,
de azonnal a hátadra fordulsz.

A sablonokat nem keresem
Az élet adja
Fenn vagy alulköltekezve
Jól rosszul
Én csak rímekbe rendezem.
A forrásokat ki nem adom
De
Miért születnek dömpingversek?
Oly bátor eddig nem akadt
Ki e hóhér nyakába kötelet akaszt
Így maradt az üzemszerű restart.
Leltározás miatt zárva
Ezért nem került ki a tábla
És maradt nyitva a rímségek kicsiny boltja.
Ha jön a szar hazudni meg
Mítikusat van kedvem
Mert
"... A világban élni csak hősként érdemes.
Mond tovább énekes"

Vicc
Pöcegödör szélén egy gyerek kiált
Az anyám, jaj az anyám
Szavára rendőr szarban nyakig matat
Majd sóhajt
Nem lelem fiam
A gyerek hozzávágja, dacosan felel
Akkor a csavar se kell!

süvölt a hold
kacag a nap
selymes fény von rengeteget szivárványba
állok pőrén
arcom a csillagokhoz
emelem emelem - szikrázó téli ég
fázom

Veled visz a vágy tova de kerülök minden teremtett szín alatt végre előbb mint a mezsgyehatárból kifürkészhetetlen póni rohanva a síkság felett elhúzó alacsony repülő fémszárnyán megcsillanó napfoltszerűen világűrből érkező anyag miszerint egy anyag, ami kintről jön és az anyag amit kisugárzunk szerelmi anyag formájában azt a félelem mégpedig a félelem a szabadságban megöli mert az ember nem azért fél mert háború van hanem mert a génjeibe kódolt félelem elősegíti, hogy sok sok utódot hozzon a világra utódot érted a világra na persze hogy ezért van a vágy ezért érzem a forróságot ha csak rád gondolok is mert a génjeim tudják ők kapják a napból a kitörés folytán érkező anyagot ami ha szerencsém van megcsillan valami fémen ami pont egy repülő szárnya alacsonyan a síkság fölött amin egy szép póni rohan pont a mezsgyehatáronamit ugyan senki sem lát de íly módon a szivárvány összes színében érezhetem magam és visszafordulok oda ahol feküdtünk veled az előbb ezen a képzeletbeli mezőn és ahonnan a együtt nemrég továbbsodort valamilyen vágy veled

Kedves borillo
ahol semmi kezem ér
int
szándék nem marad lefedve
legmélyebb értelmében az emelkedettségnek
simítom helyedre
illetve
testedre a foltló fényt
mert mindenhol sejtheted a reményt
elfogadásra és megértésre
bárhogyan sajog is hogy
különbözőnek tudod ami vagyunk
itt vagyok hát
és hiába sikít agyunk
néhány millió földi téve
nyújtsad semmi kezed kedves
és el
és ér
ami van

Kénes színű savanyú árnyakban
Szerelem fészkel a vetetlen ágyakban
Csomó lett a bogozodott vágyakban.

szökési sebességre gyorsítottam.
mosolyogtam, mintha az életem
függne tőle.
mosolyogtam mert
az életem függött tőle.
a szívemet papírosba
csomagoltam h ne
hallják hogy dobog.
véletlenszerűen kiválasztott
metró. összehúzott kabát
összezúzott tekintet.
pánik. és egy arc.
alfa holdbázis.

Kisütött a nap.
Pompás.
Költők írhatnak róla.
És egyéb haszna is van.
(Szisz)

Na jó, már nem harapsz... :) )

Gyermekszemem gyorsul, éled
Arcomra hajnalpírt
Ragyog a szemérmed
Nedves széna illatú
Közelebb nézek, lassú
Macskamód orromal
Prücköd döfködöm
Meg-megrándulva, öröm
Torkomban dorombol
Nyelvhegyen felnyíló
Szeméremszirmokba lélegzetem ölöm
Míg fel le hasadon
Szánt oroszlán karom
Akad felül dacos bimbódba
Mégkapaszkodom
Húzom fel magam
Kígyózik hasam hasadon
Torkodat ragadom, mosdatom
Körbefogsz, igazodom
Tükörként követem ívedet
Végre magadba vonsz
(Bocsika)

Hm...Dénes! Harapsz még:)
Az enyém sem különb, csak a másik oldalról.
-------------
Karácsonyi bánat
Karácsony közelít,
a zene megszólít,
emlékek támadnak rám.
Régmúlt ünnepek,
könnyet ejtenek,
s nem csendes magányom már.
Mert a szeretet
- bármi történhet -
soha meg nem szűnik.
Onnan táplálkozom,
belőletek adom
s mindig újra gyűlik.
Hisz Ti vagytok a mérce nekem,
ha tetteimet rendezgetem.
S bár már többé rám nem szóltok,
mégis minden áldott napon,
sírós gyötrött éjszakákon
égi távolból is óvtok.
Karácsonykor mindig támad
hiányotok: - örök bánat.

untam már a csupa
Sikerformáju perceket
A mindentjobbantudja
Perspektíva dealereket
untam már
Mindig várni
A havi egy vérző
Reservátumbulikat
A részeg indiánöntudatot
untam
Ha kérdeztem kimarad
Az elnéző mosolyt
Nem lehet
Aki marad lemarad
untam a süket füleket
Ha mondtam ez Balkán
Nekem
Csallóközi Tündér Ilona
És maradjon is az
Akkor szeretem
Mire észrevettem
Szökési sebességre gyorsítottam
Való volt frázis lett álmomat
De a marasztaló propagandaszavak
És a sok koccintó mindjárt mi is megyünk miatt
Félig lekéstem féregjáratomat
Mi most nektek barátaim itt maradt
A megszokott burkolat
S mi nekem
Pár visszahullt gyorsítófokozat
Egy csöppnyi
Dühöngő cigányangyalvirtus
Amúgy
Baszdmegmedveaporszívód
Részeg tündéröntudat

Azaz a Kinopuskinhűsék kedvéér:
Nemámodom
Megimma van
Nemeszve títik a moziban...

Nem álmodom
Megin ma van
Nem ezt vetítik a moziban

AGÖRÖG
A név önmagáért beszél,
De ezt csak azt tudja
Ki ŐT már látta.
Alakja, arca, szörzete, megjelenése
Olyan mint egy görög harcosé.
Ha vele beszélsz
Úgy érzed mintha más világba érkeznél.
S amiket mesél azon csak elképedél.
Görögoszág hol Ő a nyarat tölti,
Összel is utazik,
Oda hol a víz hullámzik.
S az emberek feje turbánban pompázik.
Futott Ő más sok-sok maratont,
Ott lett Ő az én haverom.
Tervezzük is a versenynaprát,
Hogy hol toljunk le újabb maratonkát.
Szóba jöhet Skandinávia
S a jó öreg Afrika.
Szót komolyra fordítva,
Megyünk mi a bükkbe,
A svájci alpokba,
Berlin utcáira,
Na meg persze a hagyomány sem szakítjuk meg,
Októberben Pesten rójuk a kilométereket.
Nagy álmunk azért akad,
New York utcáin verejtéket izzadva
Teljesíteni
A nem a legyőzhető távolságot.
Ez a közös program azonban kimarad,
S lesz helyette decemberben közös spinig,
Hol mind a ketten jól kifáradunk,
Edzés után legurítjuk a jól megérdelmet sörünket,
S az újabb közös maraton reményében
Adunk egymásnak két nagy csokót.

Ez egy moderálatlan önszabályozó fórum. Bárki bármit írhat. Úgyhogy elő a farbával, írjál ide bármit. Lássuk a verseid!
(De vigyázz, mert bárki leírhatja, hogy nem teccik neki!)
És mivel bármit lehet írni, én is írok ide valamit:
Sábruje Hurbuli Végrezi Mindó!
És hogy ON legyek:
Volt egyszer egyember, Putnoki Friss Lóránt
Megbotlott a zebrán és elterült hasmánt
Ám a jó sofőr az oka
Hogy verselhetünk még rola
Mert időben elrántotta a kormányt...

bárki bármit írhat ide? (bocs, semmi több kérdés, gondolom idegesítő lehetek...)

Asziszem nem. Kérdezd a szerzőket.

Ez a Putnoki valaki, ez élő valaki?

Általában. De nemcsak.

Bocs. Ki ez a Putnoki Friss Lóránt? Ide saját verseket írtok?

Nokia6610
Kezemben a GSM
Ágyban fekszem meztelen
Mert minden pénzem
Készülékembe fektettem.
Muszáj volt,
Mert a régi bekrepált.
Nem mai csirke volt,
Mert már az 54 hónapon is túl volt már.
Új készülék réginek testévre,
De már csöppet sem hasonlítanak egymásra.
Már a súlyukban is nagy a különbség,
Míg a 6610es grammokban mérhető
Addig 3210-es súlya több dekára tehető.
Dizájnban is az újabb a nyerő,
De tudásban is 6610 a tuti menő.
Azonban szól némi érv a régi mellett.
Ki Őt földhöz verte,
Készülékén sérüléseket nem lelte,
Kezébe vígan vette,
S beszélgetését újra kezdte,
Melynek határt csak a rossz aksi szabott.
S ennek az lett a vége.
Amivel versem kezdetét vette.

Megettem a kekszem
Igy hát most lefexem.
Ez az én reflexem.

Szememben szálka, de brutális
Fenekemen párna, az meg fenomenális
Éreznek a lények, köpnek a gének
Működnek a gépek és szállnak a gémek.
Repkednek körülöttem game-ek
is
Látom a szemekben, hogy félnek
is
Értem én, értem én, nem bánom
Csak add már vissza, héééé, vissza a banánom!
Nagy a súly, nagy a súly, nem birom
Ki bánt engem, azt meglásd' majd, kinyirom!
Mit beszélsz, kis leány, fenyegetsz?
Hisz te leszel, ki ebben meggebedsz.
Hát akkor marad a búbábat
ismét
Elvitték a hajas babámat
innét
Hol lehet, hol lehet, ki látta?
Ki megmondja, nevét foglalom imába
Hisz te leszel, ten magad, emberke
Ne feledd, bánatod nem gyenge
Belülről érezd hát magadat
S megleled a saját javadat.
Egyszer.