HEINRICH HEINE: Ősz halk szele...
Ősz halk szele rázza a fákat,
az éj nyirkos, hideg.
Szürke köpenyben az árva
erdőben léptetek.
A lovast a ló, az álmát
gondolatok viszik,
röpülve emelnek a házhoz,
hol a kedvesem lakik.
Kutyák csaholnak, inas jön,
a gyertyaláng lobog,
sarkantyum peng, amint a
csigalépcsőn felrohanok.
Csupa illat és ragyogás a
meleg szőnyegszoba,
ott vár reám az édes -
repülök a karjaiba.
Szél rezzenti a tar völgy
susogó gallyait:
"Bolond lovas, mire valók, mondd,
bolondos álmaid?"