S nem vagy te jégől,
hogy, ha süt az égből
az aranysárga nap,
cseppenként haladj...
ne bólints, ne tudj mindent,
lásd meg az embert, ki játszik, ott bent,
nincs mit feledni, feladni,
bár lehet körkörösen is haladni
néha nem árt, ha megfordulsz közben,
s mélyen a szemedbe nézel a
tükörben.
Úgy kérdezel, hgoy közben tudod a
választ;
hisz még a számat sem nyitottam,
még levegőt sem vettem, kidobtam
magamból a kétségeket, nem
vártam,
hogy te vedd fel őket, s bátran
beilleszd a tieid közé...
Dobd el, a hátad mögé
hisz szeretnek itt páran.