Fogat fogért
Monta, és zselés
szaloncukit nyomott a számba
Szembe a fodrászüzlet zárt
Serény tüsténkedő zilált
Izgága porok futottak közöttünk
Az úton.
Szép este volt
Picit részegen
Nem tudtuk, hogy mennyire szabad
Hát majdnem elengedtük
Magunkat egészen
Mert nem tudtuk
De tényleg
Hogy mennyire szabad
Szavad ne felejtsd
Monta, és lenyalta
A számról a morzsát
Én hajába túrtam, szembe
lezuhant a rács
A szél megfordult,
S a porok elkezdtek áramlani
Velem szembe
És a haját felkapta a szél
Úgy látszik a tökéletes
szoborhoz
Csak levegő kell
De a fodrász már hazament
Ha még maradt volna csak öt percet
Csodát látott volna
És talán Megvilágosodik, ihletet
merít
Vagy csak boldogan öngyilkos lesz
Nem tarthat minden örökké
Monta, és úgy érintett meg
Hogy úgy érintsem meg
Hogy örökké tarcson, baszki
örökké
Az ahogyan rámnéz csíntalan
Ahogy belemerülök boldogan
Kár, hogy azzal kezdődött
Hogy végevan...