Mai mese
Mesebeli gonosz király
pokolra való hitvány fát nevel.
Sötét tündérek
vigyázzák,
míg a gyűlölet
gyümölcsöt terem.
Ma erről szólnak a felnőtt
mesék,
s a média is ezt szórja feléd,
hogy fogadd el, mert ez a valóság
- mondják: mindent betemet a mocsokság.
Hát hol vannak a középszerű
jók?
A naponta gondokkal kínlódók?
Kiket hazug remények nem csábítanak,
s gonoszról szőtt fals mesék nem
ámítanak.
Az ő meséikben a jók győznek,
a szegény emberek vízzel főznek,
a királylányt elveszi a legkisebb fiú,
a mostoha elbukik, ha komisz és hiú.
Az egyfejű sárkányban szelíd az
erő,
a hollóval szemben a róka a nyerő.
Csókéhség lesz úrrá a
varangyos békákon,
s jól megkapja jussát a fondorgó
álrokon.
Én is ebben a világban élek,
de szeretem, ha a mesék szépek.
Ha a filmekben nem tocsognak térdig a
vérben,
s a képernyőről nem csorog könny
órabérben.
Ha a gonoszt nem kell folyton megsajnáljam,
hisz az anyja meghalt gyermekágyi lázban,
az apja biz' verte míg élt, de már
az is megholt,
s ő most azért zsarol, mert ily'
rút gyermekkora volt.
Milyen könnyű túllépni
hibáink súlyán,
s minden másra ráfogni, életünk ha
borul,
a rossz sorsot okolni, érveink fogytán,
s kimondott hazug szóhoz kötődni
makacsul.
Mind felelősek vagyunk, ha gonosz a világ,
hisz vérfürdővé válhatnak a
szelíd viták.
A tévedések ránk zuhannak, ha már
nem is várjuk.
Az igazság akkor is örök, ha mi
letagadjuk.