Vers mindenkinek

ván

re

je

Ábrán doktor könnyen be szél
fújdogál künn a fasz asz él
minthab Izám a tavaszi
teker csíze de ra vasz i
z dasz

Ábrándok
- törékeny márványok.
Képzelet játéka,
álmok valósága.

A szerelem hangjaitól hangos az utca,
a zaj becsapódik a nyitott ablakokba.
Kiöklözi szememből a pislogó álmot,
hallgatom a lármázó macskaszerenádot.

Vuvej
Csak egy kur taó-ra kell
Mond taót egy cselekvés nélküli
Kicsi patak, tud tao-da kell
Folyni, hova foly tao-m ló idő kereke mindíg...

fogalom nélküli

csendben van

...

n

e

s

z

e

s

e

m

m

i

zombi? ok :)

Ez így reggelire elég gyomorforgató.

Zombi családi kör
Zombifalván kicsizombi
csücsöritve csecset em
Zombimama bimbajából
zöldellően gyön a genny.
Eha mama, beh jó látni
Kicsi zombi egyedem,
gőgicsélve gennyet nyelni
Oszladozó begyeden.
Mondja zombiapa, s tovább
Folyik szeme legyesen.

afféle évvégi kinyúvadtság vett rajtam erőt:(
-----------
Csak így kinyúlni lustán
- nem futni, nem rohanni,
legalább negyed órát
semmire nem gondolni.
Mindhiába az akarat,
mindez csak vágyálom marad.
Belül a motor tovább pörög,
bár időnként már csattog, zörög.
Bentről azt kiabálja valaki:
- elég legyen! Megállni!
De nincs megállás,
örvénylőn sodor az élet,
s már csak abban bízom,
egyszer mégis vége lesz az évnek.

Biztosabban élek,
ha magamba nézek,
és látlak Téged,
ki tanácsokkal látsz el.
Megköszönni nem tudom,
talán számat befogom,
de azért még elmondom,
hogy hálás vagyok Neked.
De ezt már biztos sejted,
áldom én a neved,
s azt a dicső terved,
hogy mosolyt csalsz arcomra.
És elmész Te a fenébe,
hogy verseiddel zenélve,
jó szándéktól vezetve,
könnyeket csalsz szemembe.

Hogy miért lett bolond a luk?
Senki sincs, ki igazán megértse
Talán mert benne lakott Panni, az egérke
Talán mert nem bírta egy helyben a földön
Mindegy.
Mint egy varázsszóra
Fönn ütött a bolondóra
S a bolond ház sarkában egy falban rekedt szél
Egy játszi bolond szellő
Minden illemet mellő
Zni kényszerült
S mert teste felhevült
Furcsa erekcióra támadt
S így fordult sápadt
Bolond pajtásához, a lukhoz:
-Lukkoma, te megértesz, bolond szellő szellemem
Ég, S egy vágyam van nekem
Átmenni rajtad!
Ó, hadd
Magyarázzam meg!
Ez nem nagy dolog öreg!
Csak átfújok rajtad...
(Bár még egyszer se hagytad)
De most talán megenyhül szíved
Bolond szíved...
Nem részletezzük végletesen a könyörgést
A luk csak kért egy kis tűnődést
Majd szólt:
-No jó, ma bolondok napja van,
Eriggy, még meggondolom magam!
A szellő fogta magát, fejét felszegte
Készült az illetlen tettre
Befújta magát a lukba
S onnan ki
Szerencse, meg hogy nem látta
Őket valaki...
Azóta tudjuk a tanulságot
Bár ki még nem hallotta
Anna k új
A hülyék romána:
Bolond lukból bolond szél.
Pfujj...

Hallgass ide
Bár sosem hallgattál másra
Rémes sztorikat monc. De dobj hátra
Mindent mi múlt
És kifinomult
Érzékkel
De mértékkel
Keresd az útat a másik emberekhez
Gondod ezzel rengeteg lesz
De légy férfi
Tanúlj meg szétnézni
Hogy lásd meg ami fontos neked
Mert egyedül nehéz
És egyszer majd lesz
Valaki aki felnéz
Rád, hát legyen hova néznie
Már most mutasd meg nékije
Bár még sehol sincs ő
Tudja a teremtő:
Te vagy a legjobb úr ma
Akit valaha összegyúrna...

Kopasz felettesének gyümölcstál,
azaz majdnem: kezeiben szalutál.
Nagy az ő gondja, mit tegyen,
elvegyen, vagy megegyen?
Egyenesen áll, nem kordul,
bár gyomra néha megmozdul.
Előtte a friss citrom nyála,
szájából kicsordula látványa.
Lecsöppen a alóla,
továbbfolyik padlóla.
Szépen, lassan konvergál,
a tisztúr felé csordogál.
Az csak közelg, s nem látja,
a nyálfolyamot nem vágja.
Belelép hát telisarkkal,
néki suszter már nem talpal.
Tarkója a padlón holvan,
Eszmélete elvész, koppan?
Ágyban ébred, tenyérben,
papírost kér, fehérben.
Körmölni kezd, izide,
Versét írja. Hova? Ibe.

előtte egy teli tál
Sámson mindjárt delirál
Delilál?
akár a kurta sörte
ez ma már nem genitál...

off 12032: végre egy pasi, akinek van humora! on