Vers mindenkinek

ho?!
jo!
(de egy ilyet már egyszer írtam neked, nemdenem?)

ho
hül
jól
el

Tepsiben csirka sül hamarost
Rebarbara szósz a tálban
Olajon hagymákat pirítok
Levendulavirággal
Iskolát betőlt az illata
Betölti pórusom lágyan
Uborkát ne egyél - elhízol
SZafaládét viszont bátran!

nahh most magamtól (kérésre felidézve )
magánlevél helyett itt e helyütt
Mesevers
Túl az Óperencián van egy kis házam
Benne minden csoda megfér egy szobában
Vendégem a király - régi jó barátom -
Legkisebbik fia vigyázza az álmom
Nagy mágus jár hozzám kipihenni magát
Nem látta még ember (legfeljebb a nyomát)
Ablakot varázsolt a nappalim falára
Tükörrel lepett meg mert ráismert magára
Kertemben a virágok illata mese
Lepkéknek suttogják - ne hallja senkise -
Létezik egy világ amit nem képzelünk
Ott elhiszik rólunk azt hogy létezünk
Itt, csillagok szálnak az esti dagályra
Hőseinkről várunk hírmondó madárra
Hallgatjuk a tűzben mosolygó csendet
Parázsló szemekkel csodáljuk a rendet
NY '96

ZSemlékbe párizsit tegyél
Uborkát ne, mert hízlal
ZSinóron rángathatsz épp ezért
Illetve spárgán, ha bírlak

ugyanőtőle:
Korrek(t)ció
A tizenkettedik
tündér korrigál
amit a hívatlan
összerondigál
azt ő...
A lovakat átfestik ugye
"régi-új" színt kap a túlélő
sorok közt ágaskodó kérdő-
jel sörény nyak öblös hát hunyd le
a szemed bekötözni vérző
hiányod itt ez a gyolcs-tépő
másnap menetrend szerint hull le
szirom hó robog át
vonat lép a ló
jön kavics-rugdalva
felhőként futó
árnyad

Búth Emília: Papírkaland
Fű-nesze harmat
gyöngysora,kipp-kopp
léptek a járdán.
Kis csiga csápol,
könnye a naptól-,
szép ez a látvány
Arca papírból,
farka szivárvány-,
zizzen a sárkány.
Egy a parádé,
röpte madáré,
véli a sármány

óó de szép

Szakítószilárdságpróba
Nagy utazás
Fények
Lét
Selyemhernyótenyészet
Síkidomok
Parkoló
Fény
--------------------
Nincsenek szavak
Se hosszú - se rövid
(Elmondani nem megy
De muszáj)
Ami leírhatná bennem
Ami üres
Ami szelíd
Ami fáj

Orlandó.hu
avagy reggeli zsörtölődő
Eltűnt a férfi és a nő
Velük a szerelem
Nincs természet
csak csinos dekoráció
Ha éled
Ketrecbe való
Ha mutatkozik ereje
Ellenség a neve
Eltűnt a férfi és a nő
Vele a hitem
Csak stratégia
Érezelemtőzsde
És cserekereskedelem
Cél az irigyelt kényelem
E hermafrodita világban
Magam is mivé leszek.
Kérdezem
Harcoljak
Vagy kipusztuljak
Csendesen
mert nem számolok
Mert előleg nélkül szeretek
mert közelebb megyek
mert páncélt nem viselek
mert csak én vétkezem
mert cselekszem
mert véres kardot hoztam
mert elkésett a békevágy

12170:
biztosan a nyelvi
biztosan a bőre
(a különbség elvi,
mégsem vagytok pőre...)

Azok akik szeretnek,
azt mondták,
szükségük van rám.
Ezért
figyelek magamra,
nézek a lábam elé,
s minden esőcsepptől félek,
még eltalál.

Egy reggeli vörs:)
"Álmodj és Szeress
S minden valósággá válik
Ha szívedben igaz hittel várod.
Várad varázzsá,
Jellemed csodássá úgy teheted,
Ha nem feleded ami a legfontosabb
s Az,
az Igaz, tiszta Szeretet.":)

Hogy lehet, hogy Ő
olyannyira Nő,
mint még eddig senki sem,
és mégsem lehet énnekem...
Ő.

@-bredés
hajtincseid mint néma vézna hagyományok
pergő papírlapokon
szeizmatikus viszonyulás
a középkorban eretnek voltam
és máglyahalállal égettek
rendszertelenségem rendszerek zsarnoka
égimadarak testvéreim
társaim az útszéli kövek
kapaszkodnak és emlegetnek
érzéketlenségem
kortyolgatod kiapadt kútjaimból
valami derűs ragaszkodással folytonosan
rezgéstelen testtől-testig hiányban
nem tudok mást felajánlani
csak vesztes csatákat
melyeket te nyersz
s én csak hallgatok tömjénfüstfelhők alatt
a zivatarra várva

egy lapon nem mertem volna
magamságát klasszikussal.
nem álszerénység nem talmi gőg...
igaz néha sikerül jót írnom
sokszor meg csak a nyílvánítás szándék
feszít szavakat csokorba e tisztelt lapokon
játékból
tiszteletlenhetőségem elismerést takar a szellemnek
köszönöm hogy jóvoltodból nem vagyok páratlan
ho

off: tetszik, itt a másik. on
Juhász Gyula: Anna örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimbõl lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendõmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen

Gyuhász Jula: Manna örök
nem félrekötött dús kalászban
halászva jövök
Veled
sárguló nyárban
valahol másban már ismertelek
milyen volt az egek kékje
milyen lett meredélye
életek közötti eltemetésem
kincstelen nincstelen
belevetésem
feladat feladó
magamat megadó
mindent feledő
semmiből eredő
megmutatásaimban...?
amint élsz és uralkodol
csak itt és csupán
most kicsit az énben
meg a térben jó bután
örökkön örökké
száz év meg egy nap
hasad
mire kötött nyakkendőnk
lenge fogalommá tekeredik
áldozatnak
képzelt egekbe

karanténba zárva
fénysugár vagy pára
kígyók, békák, pondrók
megsemmisült rondók
állok némán, hetykén
elszáradt a repkény
csutak, csutak, karima
fülemben van karika
és ím, itt a paripa
aminahercegérkezettértem

vadak jöttek
hogy szívembe lássanak
nem volt ott más
csak egy véres húscafat
álmaimba férkőzni kívántak
de megrettentek a sötét némaságtól
tudom hogy nem dohányzol
hisz csak velem gyújtottál rá
tudom hogy létezel
eszel, iszol, gépelsz
tudom hogy fáj a kezed tőle
tudom hogy nevetsz is néha
én is megteszem
elkerülhetetlen
nap mint nap
csak te tudod hogy szívesebben
hasítanék egy sikolyt a ködbe
hogy csontvázak jönnek szembe
az utcán
szemük helyén kések
ez nem játék
taszigálnak, megragadnak
az eső elmossa hangfoszlányaikat
olajgőz lepi a várost.
soha többé nem nézhetek le
a hegyről
mert elvitted a fényeket
csak tudnm engem mért hagytál itt.

Palotát építettem magamnak,
s úgy jártam opál ívei alatt
mint boldog királynő.
Palotám gyenge üveg volt,
igazatok van barátaim!
még üveg se volt,
csak képzelődés...
S amikor vak haragomban
összezúztam: ezer szilánkra tört,
mint gyenge üveg.
De ha üveg se volt
és valóság se volt,
honnan e rom? honnan e gyász?
honnan e sivár üresség szívemben?
Óh, mit tudtok feleni nékem,
barátaim, akik szerettek engem...

wiw
ami a csövön kifért
talán itt vezethetném elő
humorérzékem könnyes verítékét
( meglehet máshol )
- de látván rokon topik ék mézes terítékét
tán nem dőlök dugába a magamfojtásának -
hogy egyik szavamat másikba öltsem
kerekítvén gömbölyű gomollyá
fonalától fosztott rojtját sálnak
ím sorolom elnevezettségünk
rejtett értelműségét
mint a kiáradó gyönyör lázas patakja
s azt megelőző pillanatok apraja-nagyja
helyünk neve szellemiségünk magva
a
-Ki, Ki, Csodaaa... !
az férfiorgazmus elragadtatott magafeledettségének
verbalizált őszinteségrohama
( ho nagyon nevet )

A humor vagy óriás óceán,
mélyén vad, dübörgő ősvulkán,
felszíne kristályán megtörik minden,
mi véges és végtelen ez untalan létben,
vagy nem...
De akkor elba52tad a poént...
(ennyi jött ki a csövön)

Fred, a lepkegyűjtő... Ez nagyon jó. Erre reagálok egy nem íly késői órán. (eccer)

Álmomban láttam dühömet.
Gigászi volt, belém hatolt,
sejtjeim elvesztve eszüket
egymást taposva, tobzódva,
remegtek a dobszóra.
Mint egy látomás:
vörös szemek, szilaj ebek,
vihar torkú ordítás,
nyáladzó fogak, éles fogak,
véresre tépik az arcomat.
Csak egy lépés kell,
és nem marad ép gondolat,
elmém gyilkos játékszer
mit tép és hajtogat
a hömpölygő indulat.
Apró sziget vagyok
elmos az ár, eldől a vár
beveszik fekete alakok.
nem marad, csak a megfigyelés
kezemben magától csap le a kés.
2003.11.xy

tetszik, erie:)

" Esztelen kerestem Önmagam,
Hosszasan úttalan-utakon,
S, utólag csak kacagom,
Megannyi búmat, s bajom,
Mert mi fontos csupán ölnyire,
S nem is kicsivel többnyire." :)

Süt a nap és fázom.
Kívülről a természet,
belülről a lelkem
hűti testem.
Hiába szánom-bánom
és tör rám az eszmélet,
mi véd a belső hideg ellen,
ha itt állok szeretetlen?
--------
ésmostmár tényleg eltűnök egy hétre! Sziasztok!

:)

No és még egy vörs:)
"Egy homokszemben lásd meg a világot,
Egy vadvirágban a fénylő eget,
Egy órában az örökkévalóságot,
S tartsd tenyeredben a végtelent"
W.B.