Vers mindenkinek

az szakralis,
erotikus,
szurrealis és
obszcen egyszerre.
nemileg allergogen
(amit amugy mar kozben is szegyell az ember lánya).

játszanak ma is
széthúzó erőkkel
intergalaktikus térben.
az élmény mégis olyan,
mint csóré seggel ülni
egy traktoron.

azt a filmtekercset keresed, amelynek volt eleje, eleje, közepe, stb.
volt hangja és színei? színészei? akik szerepeket játszodtak?

Nedves párás ködös sötét és komor hideg téli erdőben kaparom a szétfagyott kemény dohos és maró fekete földet hátha megtalálom amit még a meleg puha földbe tettem el, mert vakította a nyári fény

Párok
Sóvárgó hajtás
Sóvár óhajtás
Küzdés valamiért
Küzd és Hal. Miért?
It a régi lemez:
Mi mégis, ha nem ez?!

Bocs az ékezetek elromlottak...

ok. Akkor én már nem írom le, pedig elkezdtem.

SZia Andi, pont most szavaltam el magamban, csak úgy.
(Na jó, az anyám tyúkjával kezdtem, aztán jött a kurta kocsma, a fekete zongora, majd a családi karika (írta Arany Janika))
Ez elég misztikus szerintem.
Arany János
Családi kör
Este van, este van: ki-ki nyugalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.
Udvaron fehérlik szôre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérôdzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is -- bogarászni restel --
Óvakodva lépdel hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körülnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.
Nyitva áll az ajtó; a tüzelô fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó elôtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a házi asszony elsz?ri a tejet.
Kérô kis fiának enged inni egyet;
Azt?n elvegyül a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.
Egy eladó lyány a t?zre venyigét rak:
Ô a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasal?s híja... s reggel ünnep lészen.
Körül az apróság, vidám mese mellett,
Zörgôs héjú borsót, vagy babot szemelget,
Héjából idônként t?zre tesznek sokat:
Az világítja meg gömböly? arcukat.
A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: t?zkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.
Pendül a kapa most, letevé a gazda:
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erôsen káposzta-levéllel.
A gazda pedig mond egy szíves jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörôdött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De a mint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredôi elsimulnak szépen;
Gond?zô pipáját a t?zbe meríti;
Nyájas szavú nôje mosolyra deríti.
Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illô, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszer? étket.
Maga evett ô már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: "Gyer közelebb, édes!"
Jobb iz? a falat, ha mindnyájan esznek, --
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.
De vajon ki zörget? "Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgyis, sok bezárt kilincsen!"
Visszajô a lyányka, az utast behíván.
Béna harczfi lép be, sok jó estét kíván:
"Isten áldja meg a kendtek életét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is."
Köszöni a gazda: "Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne."
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb --
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.
De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
Az idôsb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldus megáll a beszédben:
"Meséljen még egyet" -- rimánkodik szépen.
"Nem mese az, gyermek", -- így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja;
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tôle... testvérbátyját;
Három éve múlik hogy utána kérdez,
Még egy esztendôt vár, nem megy addig férjhez.
Este van, este van... a t?z sem világít,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, -- egy már alszik éppen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegô szalmát...
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

hat itt mar nem
tudom, merjek e
nem versben irni
de ha valaki
elkuldene nekem
az este van
este van ki
ki nyugalomban-t
halam lenne vele
maganlevelislehet
***
Londonbol
Andi

És a tenyeremből ettek
Szitkozódtak és nevettek
És ajkamba foguk vájták
És szemembe földet szórtak
Imádtak és morgolódtak
Részeg vágyam felzabálták
Eltemettek és kiástak
Kiástak, és eltemettek
És arcomat nyalogatták
És nevemet mondogatták
Én megtiport büszkeségem
Csábítottam, megremegtem
Elfordultam, hízelegtem
Puha nyelvük eleségem
Kiástak, és eltemettek
Eltemettek és kiástak
Puha nyelvük leharaptam
Lenyeltem és felkacagtam:
Mi a szerelem, ha nem ez?!
Hahahahahaha

Hajnóczy Péter
Hajnóczy áll...
A barométer
Nem imponál
Az utca koszos
Nem nő ki mocska
Alól virág
S hogy ki a macska
Ezt a vitát
Már egy vodtkásüveg
Dönti el
Egy hajnóczy csontvázkézben
Nem jó ez így
Kérem...
Hajnóczy, mégy el?
Hajnóczy, már?

Kicsit sok Hajnóczyt olvastál. :) )

Ölni vagy élni
Ugyan az a törvény
Ami kell
Vedd el
Siess
Gyorsan a testtel
Most a morálba költözött az orál
Rendőr? Vadőr?
Madörfakör.
Mind otthon
Szalámival keni lukát
S már betanította a kutyát
Mit csináljon, ha a kolbászt is kéri
Szerintük megéri
Miközben az ufó a kertben leszáll
Nagymama beszáll
És vad orgiában
Lejjebb két tavasszal
Erősödik az élmény
Ölni vagy élni
Ugyanaz a törvény...

hiába volt minden,
fucking.
elvesztem egy év után.
lejjebb költözött a szívzörej
két arasszal,
oda, ahol nincs morál.
belém se hatolt.
finoman örült a vadkan.
incselkedik.
na, ne. tovább.
fucking.
elvesztem két arasszal.
fucking. elvesztem.
totál.

tipeg a tél
kopog a top
tapad a hó
kevés a lé
Chopok!

ha erőltetem, az nem én vagyok
ha én vagyok az, nem erőltetem
hidd el mégis fontos nekem
elhatározom, hogy kikelek magamból
sötét sugallat a legdúrvább fajtából
két kézzel nyúljak beléd dúrván?
szépen NEM de IGEN csúnyán?

egyik kedvencem:
Mondd szerelmet vágysz-e még?
Hû társ után jársz-e még?
És ha ágyad megveted
Nem szorul-e el szíved?
Mit ígér még életed?
Ha csillagokra lesel
Mi az ami szíven ver?
És ha reggel felriadsz
Mi jut eszedbe? Mi az?

Ti kísértetek
Minek kísértetek?
Testemet
A síromhoz kísérjétek
S rajta!
Lökjetek egy nagyot rajta...
Adtam
Elvettétek
Kaptam
Visszakértétek
Száz szállal téptétek ki vele
Mindent mi enyém volt valaha
S most rongyokban járok
De nem elég!
Lám visszataláltok!
Egyszer aki sért
Az a sírig kísért
Mert egyszer aki sért
Az holtig kísért...

úgy biza

Vadul űz a vágy máshová
Új életet akarsz
Mert a régi már nem kell
De maradsz mert tudod
Azt is megunnád
Ezért csak úgy mész el
Ha van még visszatérés
Félsz
Ha úgy csinálod mint eddig
Akkor minden ugyanolyan marad
Mint eddig
Könnyű elköltözni egy kis időre
Könnyű taxival menni
Egy könnyű ebédre
Egy könnyed partnerrel
Egy könnyed órácskára
De este hull a könnyed a párnára
Bárkinél ellax
Sehol se vagy otthon
Félsz.
Mondom.

goto 10

Dim i, j, k, l
Dim sz(2) as String
Dim kedv as String
sz(0)="eleje"
sz(1)="kozepe"
sz(2)="vege"
Print "Jordan Tamas: Eleje, kozepe vege"
Print ">"
For i=0 to 2
For j=0 to 2
For k=0 to 2
For l=0 to 2
If i=1 And j=1 And k=1 And l=1 Then
kedv=" (a kolto kedvenc sora)"
Else
kedv=""
End If
Print "> " & sz(i) & ", " & sz(j) & ", " & sz(k) & ", " & sz(l) & kedv
Next l
Next k
Next j
Next i

Ezüst lányok érkeztek haza ezüst vasárnap
Sok szurkoló szívét nyomta emiatt a bánat.
Aranyérem, mit e csapat érdemelt volna
Így ma már a VB döntő nem lenne téma.
Feldolgozni nehéz a történteket,
Jobb lenne elfelejteni e rémtörténetet.
Hallani innen- onnan: örülni kell az ezüstnek
Maradjanak csendben a telhetetlenek.
Nem a 2. hellyel van a gond
Mert mi kedvet elront
Az a tény, hogy elsők is lehettünk volna
S akkor a lányok szeméből most örömkönny folyna.
Senki sem érti, mi történhetett
Mi volt az, mely egy VB döntőt számunkra tönkretett.
Hiszen az eredmény drámai fordulatot vett
S a végeredmény 32-29 lett.
Kikapott a világ legjobb csapata
Nem a megérdemelt érem került a nyakukba.
Siratták is az elszalasztott lehetőséget
Szinte mindenki felvállalta felelősséget
Azért, hogy a csapat a 2. helyen végzett.
Szép volt csajok, érkeztek a bíztató szavak
De ez a döntő mégis fájó emlék marad.
Halkan jegyezzük meg, és zárójelben
Volt egy mindent eldöntő gólunk az uccsó percben.
Hogy miért nem adták meg, költői kérdés
Lehet, hogy bírói tévedés
Volt, mi megpecsételte sorsunkat?
Vagy a gonosz démon nem hagyta kibontakozni játékosainkat?
Bárhogy is volt, ideje túllépni rajta
Hisz rengeteg munka vár a válogatottra.
Újult erővel kell nekivágni az olimpiai felkészülésre
Hogy Athénban ne találjanak legyőzőre.
Kitartást, erőt, energiát kívánok
S nem utolsó sorban a VB ezüsthöz GRATULÁLOK!!!

Jordan Tamas: Eleje, kozepe vege
>
> eleje, eleje, eleje, eleje
> eleje, eleje, eleje, kozepe
> eleje, eleje, eleje, vege
> eleje, eleje, kozepe, eleje
> eleje, eleje, kozepe, kozepe
> eleje, eleje, kozepe, vege
> eleje, eleje, vege, eleje
> eleje, eleje, vege, kozepe
> eleje, eleje, vege, vege
> eleje, kozepe, eleje, eleje
> eleje, kozepe, eleje, kozepe
> eleje, kozepe, eleje, vege
> eleje, kozepe, kozepe, eleje
> eleje, kozepe, kozepe, kozepe
> eleje, kozepe, kozepe, vege
> eleje, kozepe, vege, eleje
> eleje, kozepe, vege, kozepe
> eleje, kozepe, vege, vege
> eleje, vege, eleje, eleje
> eleje, vege, eleje, kozepe
> eleje, vege, eleje, vege
> eleje, vege, kozepe, eleje
> eleje, vege, kozepe, kozepe
> eleje, vege, kozepe, vege
> eleje, vege, vege, eleje
> eleje, vege, vege, kozepe
> eleje, vege, vege, vege
> kozepe, eleje, eleje, eleje
> kozepe, eleje, eleje, kozepe
> kozepe, eleje, eleje, vege
> kozepe, eleje, kozepe, eleje
> kozepe, eleje, kozepe, kozepe
> kozepe, eleje, kozepe, vege
> kozepe, eleje, vege, eleje
> kozepe, eleje, vege, kozepe
> kozepe, eleje, vege, vege
> kozepe, kozepe, eleje, eleje
> kozepe, kozepe, eleje, kozepe
> kozepe, kozepe, eleje, vege
> kozepe, kozepe, kozepe, eleje
> kozepe, kozepe, kozepe, kozepe (a kolto kedvenc sora)
> kozepe, kozepe, kozepe, vege
> kozepe, kozepe, vege, eleje
> kozepe, kozepe, vege, kozepe
> kozepe, kozepe, vege, vege
> kozepe, vege, eleje, eleje
> kozepe, vege, eleje, kozepe
> kozepe, vege, eleje, vege
> kozepe, vege, kozepe, eleje
> kozepe, vege, kozepe, kozepe
> kozepe, vege, kozepe, vege
> kozepe, vege, vege, eleje
> kozepe, vege, vege, kozepe
> kozepe, vege, vege, vege
> vege, eleje, eleje, eleje
> vege, eleje, eleje, kozepe
> vege, eleje, eleje, vege
> vege, eleje, kozepe, eleje
> vege, eleje, kozepe, kozepe
> vege, eleje, kozepe, vege
> vege, eleje, vege, eleje
> vege, eleje, vege, kozepe
> vege, eleje, vege, vege
> vege, kozepe, eleje, eleje
> vege, kozepe, eleje, kozepe
> vege, kozepe, eleje, vege
> vege, kozepe, kozepe, eleje
> vege, kozepe, kozepe, kozepe
> vege, kozepe, kozepe, vege
> vege, kozepe, vege, eleje
> vege, kozepe, vege, kozepe
> vege, kozepe, vege, vege
> vege, vege, eleje, eleje
> vege, vege, eleje, kozepe
> vege, vege, eleje, vege
> vege, vege, kozepe, eleje
> vege, vege, kozepe, kozepe
> vege, vege, kozepe, vege
> vege, vege, vege, eleje
> vege, vege, vege, kozepe
> vege, vege, vege, vege

Rab Zsuzsa:
Órák, napok
jéghártyás ablaküvegét
lehelgetem, hogy megláthassalak.
Gyönyörű arcod tanulom
utcán, sínek között, örök életveszélyben,
nem tudom hova tartó villamosokon.
Kívüleg élek,
olyan bátran, hogy abban már
megláthatnád a vacogást,
ha egyszer közelről szemgyüre vennéd.
De nem is ismersz.
Én vagyok az,
aki meg tudom szeliditeni
szemöldököd egymást-maró kígyóit,
aki nem félek, hogy összezúzódóm
fekete köveiden,
aki talán még megbirkózom egyszer
iszonyú _angyalaiddal_,
aki be merek lépni hozzád
a magad-fonta kettős rács mögé
és enni adok neked naponta
és megitatlak.
Nem is tudsz róla, lehajtott-fejű.
Érted-e még az egyszerű beszédet?
Bogozd ki göbös sorsodat.
Segítek.
Aztán visszaadom.
Kívüled élek,
ilyen siralmas-bátran.
Te itt keringsz, még oldozatlanul,
csontjaim fehér izzószálai
tízezer voltos áramában.

Szabó Lőrinc: A fekete határról
Türelem és művészet valamit
csak gyárt, íme, fájdalma anyagából:
szólítom s festem a hajdan s a távol
kisértetnémán alvó tájait.
Szabad időm emlékeddel telik,
s téged épít, ha gyúl és idelángol
egy kis szikrád a fekete határról
s visszazeng egy csókod a szivemig.
Minden más halál: bármiről beszélek,
rólad hallgatok vele; így meg ébred
kezem alatt s szinte szól már a lélek.
Csönd, vagy még rosszabb, vagyok nélküle:
sas-távlat életirtó hidege
vagy a szív forró gépfegyvertüze.

Na jó, most már elég
állandóan közbeszóltok,
mondatot leírni nem tudok
folyton csak rontok-bontok.
Szünetet nekem ide!
vagy tombolok menten,
azaz tudjátok mit?
...inkább sétálni mentem.

Kemény István: Szerelmi téma
A móló kioszkja melletti egyik asztalhoz
ültem, és integettem a fehér kalapommal
a hajóra. Körülöttem több száz ember, a
nyár legnagyobb nyüzsgése, valószínûleg
hamar közéjük olvadtam. Sört ittam, és
furcsa volt, hogy most én maradok, és te
mész. De éreztem azt az aljas kis izgal-
mat is, amikor megcsalják az embert. Tud-
tam, hogy miután beleolvadok a tömegbe a
sok lengõ fehér kalap közé, be fogod
húnyni a szemed, és azt is tudtam, hogy
félóra múlva erõt veszel magadon, és majd
kinyitod. Csak azt nem tudtam, hogy ha
egyszer megint találkoznánk, hogyan fogod
elmagyarázni nekem a látványt, ami félóra
múlva a hajó végérõl eléd tárult: a sziget,
amin hagytál, és amirõl tudod, hogy én
most egyedül akarom bejárni, a sziget tel-
jes egészében ott volt a szemed elõtt, és
a két fekete hegyóriás a közepén, anélkül
már, hogy figyelmeztethetnél, akkora alap-
területet követelt magának, amekkora egy
ilyen kicsi szigeten nincs, és nem is lehet
soha.

Heltai Jenő: Színházi levél
Redaktor úr, ezer bocsánat,
nérjen engem semmi vád,
ha elhagyom a próza útját
s ma versben írok kritikát.
De legelőször lépett föl ma
a Népszínházban kis Kató,
s hogy mily csodásan domborított
prózában el sem mondható.
Redaktor úr, ezer bocsánat,
hogy kis Katónak hangja nincs,
de oly fölösleges a hang ott,
hol tálentumnak nyom sincs.
Hogy "égi szikra" nincs Katóban;
muszáj vagyok bevallani,
de "földi láng" az van helyette,
végre ez is csak valami.
Redaktor úr, ezer bocsánat,
de ez a termet isteni,
trikót nem tölt be így manapság,
csak az, ki született zseni.
És az a selymes-szöszke, szép haj,
azok a tengerkék szemek!...
Mikor e néhány sort leírom
a toll kezemben megremeg.
Redaktor úr, ezer bocsánat,
ha munkatársa lelkesül,
de a közönség csupa szem volt,
tapsolt Katónak mód nekül.
Oh, mily gyönyörrel látcsövezték
a zsöllyék és a páholyok...
Csak a menyecskék haragudtak,
de ez természetes dolog.
Redaktor úr, ezer bocsánat,
ha megdícsérem kis Katót,
de támogatni kell a kezdőt,
úgy lesz jövője bíztatóbb.
Lehet belőle primadonna,
a nagy Judicnél is nagyobb...
S a mi dicsőségünk marad, hogy
fölfedezők e csillagot.
Redaktor úr, ezer bocsánat,
hogy ily sokáig terhelem,
de kérem adja ki egészben
eme színházi levelem.
Nekem ugyan nincs érdekemben,
mert kis Katóhoz nincs közöm...
Csak a művészetért rajongok...
Megteszi, ugye? Köszönöm...

Kányádi Sándor: Ez vers-e?
(Egy mondat összekevert, tárgyas-alanyi ragozása jelentő mód, jelen időben)
félem
féled
fél
féljük
félitek
félnek