barátaim, ezt muszáj megosztanom veletek.
emberünk - Görgey Gábor - nem
költő ugyebár, de ez ül,
sztem érdemes elolvasni, sokunknak sokat mond.
Divatjamúlt elégia
Most már elmondhatom,
Most már, hogy semmiféle
Törleszkedés gyanúja nem
vetülhet
Reám, elmondhatom,
Most, hogy párttitkárok és
kulturális
Komisszárok nem dicsérnek meg érte,
Most végre már elmondhatom,
Amit elmúlt évtizedekben
Tartózkodva, szemérmesen
Sosem mondhattam el,
Nehogy azt higgyék, nehogy valahogy
Azt higgyék!…Egyszóval
elmondhatom,
Hogy én, akinek sohasem
Volt jó oka – s joga –
ilyesmihez,
Hogy én, az annyiszor pocskondiázott
Osztály leszármazottja, én, akit
Mindig úrifiúnak tituláltak
(Habár időközben az a
„fiú”
Redős lett és megőszült,
Eliramlott az élet, nagy iramban,
Ráment minden, ó, ráment az
egész!)
De végre most elmondhatom neked,
Hisz nem hivatkozik rád senki már,
Se fű, se fa, se hatalom,
Számon kívül maradtál
E nagy neofita tülekedésben,
Most hát, hogy ennyire
Kimentél a divatból,
Most már elmondhatom:
Szeretlek, te kalapácskezű munkás,
Külváros trónfosztott
uralkodója,
Most és mindörökké Szent
József Attila
Ólomszárnyú madárnépe,
szeretlek!
Görgey Gábor