Megint veled
egy kéz,
egy pillanat
megérinti arcomat
ismerem az illatát,
a gyenge selyem-ujjakat,
a tenyér apró árkait,
kis mozdulatok izmait
de milyen fura…nem hallom a hangokat
pár szó
és egy mondat
a fülem mellett elszaladt
ismerem
a hangokat,
hallom is a szavakat
emlékszem az ajkakra, mik
ilyen csodát alkotnak
de milyen fura…nem látom a falakat
a szem
és az arc, fogak, fülek, tekintetek
fojtogatják hangomat
de látom már
az arcodat,
karjaid és fáradt, álmos hajadat
hallom szíved dobbanását
féltem csendes ritmusát
és azt hiszem…érezném, ha
megszakad
hangok, képek
fények égnek
körülöttem illatok
kényes szavak
már nem félek
szemed sírva mosolyog
Ki ez? Mi ez? Hol vagyok?
…csak megint veled álmodom.
\t\t\t\t\t\t
1999.11.14.