tavasz helyett
bokrok ültek
az őz mellé
pedig
csak esteledik
nem kell félni
bár vigyázni rá
lehet
éppen eleget
evett
havat
jeget
és az este
lefestette
az olvadást
a tavaszt
bár hó, az nem is volt
csak hideg
meg sötét és
most az este
világít
bele az
éjszakába
a bokrok
levelein, az őznek
szeme káprázik, ne félj,
még nem,
őriznek
jól,
ne szólj
semmit
kit érdekelnek
a válaszok,
senkit,
csak haza
fehér foltos
bársonyszemű
bánat,
kitalállak,
s ha kérdezel,
végre
azt mondom persze, hogy
nézz az égre,
odafestett az este,
világíts, várj
és inkább nyár
legyen