Ezt már vmikor beírtam, de azóta
már nagyon átírtam:)
-----------
Mai mese
Mesebeli, hatalmas főgonosz
pokolra való hitvány fát gondoz.
Vigyáz rá sötét
tündércsődület,
míg gyümölcsöt terem a
gyűlölet.
Ma erről szólnak a felnőtt
mesék,
s a média is ezt szórja feléd,
hogy fogadd el, mert ez a valóság
- mondják: mindent belep a mocsokság.
Hát hol vannak közülünk a
középszerű jók?
A mindennapi, fásult gondokkal
kínlódók?
Kiket a hazug remények nem csábítanak,
és gonoszról szőtt fals mesék sem
ámítanak.
Az ő meséikben a jólelkűek
győznek,
és a koldusszegény emberek vízzel
főznek,
a királylányt elveszi a legkisebb fiú,
s a mostoha elbukik, ha komisz és hiú.
Az egyfejű sárkányban óvatos az
erő,
a rókával szemben az ügyes nyúl a
nyerő.
Csókéhség lesz úrrá a
varangyos békákon,
s jól megkapja jussát a fondorgó
álrokon.
Én is itt, e világban, közöttetek
élek,
de szeretem, ha a mesék mesésen szépek.
Ha a filmekben nem tocsognak térdig vérben,
s a képernyőről sem csorog könny
órabérben.
Ha a gonoszt nem kell, hogy folyton megsajnáljam,
hisz az anyja meghalt rég –
gyermekágyi lázban,
az apja bizony verte, de már az is megholt,
s ő azért zsarol, mert ily' rút
gyermekkora volt.
Milyen könnyű túllépni
hibáinknak súlyán,
s a rossz sorsot okolni, érveink elfogytán,
minden másra ráfogni, életünk, ha
borul,
s kimondott hazug szóhoz kötődni
makacsul.
Mind felelősek vagyunk, ha gonosz a világ,
hisz vérfürdővé válhatnak a
szelíd viták.
Hibáink ránk zuhannak, mikor nem is
várjuk.
Az igazság örök – s mi
hiába tagadjuk!