Világra jössz, megszületsz s hiszed:
élsz, létezel,
Tudatlan.
Felsírsz, ordítsz, s felém nyújtod
két kezed,
Hasztalan.
Felkelsz, lépkedsz s hiszed: élsz,
létezel,
Tudatlan.
Megbotlasz, elesel, s felém nyújtod két
kezed,
Hasztalan.
Tanulsz, okulsz, s hiszed: élsz, létezel,
Tudatlan.
Gondolkodsz, s rájössz: mocskos már a
két kezed,
Hasztalan.
Félsz, menekülsz, s már nem hiszed:
jól éled-e életed,
Tudatlan.
Megállsz, megrémülsz, s lemosnád
két kezed,
Hasztalan.
Kérsz, könyörögsz, s hiszed:
még javíthatsz az életen,
Tudatlan.
Már nem kapsz semmit, hiába tárod
szét két kezed,
Hasztalan.
Elhagysz, elfutsz, s hiszed: leélted
gyötrelmes életed,
Tudatlan.
Vak vagy, néma, s rájössz: életed
tükrözte két kezed,
Hasztalan.
Megbénulsz, leroskadsz, s tudod: bánat
övezte életed,
Tudatlan.
Összerogysz, már nem rohansz, s
könnyeid tartója lett két kezed,
Hasztalan.
Elhagytál, meghaltál, s hitted: élsz,
létezel,
Tudatlan.
Már nem sírsz és ordítsz, s nincs
kinek nyújtani két kezed,
Hasztalan.
Mi a véleményetek erről a
versről? ...