Vers mindenkinek

jók :)
de az előbbiek még jobban bejöttek :)

na?
alakul már czyi?
;O)

idegen hangokat
hallok
ismerős arcok
húsába tapadva
kínos gonddal elrendezett
hajfürtök
háttérzenéjét
kisvárosi nimfák
mozdulatlanság-
ba száműzött
fénykép-
testéről
ömlik felém
a szokásos esti
szánalom

azt mondták
tíz perc gyalog
sajgó lábbal
elindulok
végre
nyomorult
idegen utca
nincsen vége se hossza
ennek a szarnak
éppen most tiportak
földbe
mohó férfikezek
még csak
nem is ellenkezek
vedd el
ami mindenkinek
jár belőlem
fáradt szívem
fölött
a leköpött
por-
hüvelyt
csupán
a száj
néma súlya
fojtogassa
állati húsodat
mint belülről feltörő
szemrehányó
indulat
nekem pedig
tekeredjen
nyakamra a bánat
mert szépségemben
megaláztak
mégsem
undorít a látvány
vadságodtól vérző
bőrszivárvány
nevet ruhám alatt
mert elszakadt
már rég
a titkos petevezeték
test és tudat között
dobozba-zárt
lelkem mögött
kaparod csak a falat
ha tetté fajul
egy szégyentelen gondolat
nincs messze gyalog
emlékszem ezt mondták
sosem fogyó tíz perc
az örökkévalóság

höhh :) )

keráj :)

dejó :)

:) )))

Remek! :) )

Nem szoktam javítgatni, de megjegyzem, az alábbi verset nagyon gyorsan kell előadni. Jó ha van alatta rom zenekar, ami recsitál. Nos
Csillanó víztükör
A csillgokba hinni köll
Hinni köll a csillgokba
De ha beugrok én a tóba
Ezer csillag tó vizén
Megcsókollak még idén
Még az idén megcsókollak
A seggemben pávatollak
Pávatollak a seggembe
Üjjél kislány az ölembe
Az ölembe beleüjjél
Előlem ne meneküjjél
Ne meneküjj énelőlem
Nem engedlek el mellőlem
Mellőlem nem engedlek
Meggyötör, hogy szeretlek
Hogy szeretlek meggyötör
S a csillanó víztükör
Bátran néz föl a magosba
Hisz téged lát a csillagokba...
Tánc!

Csillanó víztükör
A csillgokba hinni köll
Hinni köll a csillgokba
De ha beugrok én a tóba
Ezer csillag tó vizén
Megcsókollak még idén
Még az idén megcsókollak
A seggemben pávatollak
Pávatollak a seggembe
Üjjél kislány az ölembe
Az ölembe beleüjjél
Előlem ne meneküjjél
Ne meneküjj énelőlem
Nem engedlek el mellőlem
Mellőlem nem engedlek
Meggyötör, hogy szeretlek
Hogy szeretlek meggyötör
S a csillanó víztükör
Bátran néz a magosba
Hisz téged lát a csillgokba...

kukucska! :) mesélj!
hogy még jobban imádjalak! :)

15699 - 'TT'ehát, 'Csill'anó víztükör, hm? :) ))))
Üdvözlégy, Vándor!!!

czyi...
és ez még csak fokozódni fog ;O)
no, nem a verseim miatt :D D

Az éden íze
A még félig
Ébren kért izé
Jó reggelt csal
Mosolyod alá
Megkapod
Hisz vagytok úgy
És elmész
És nem tudod hová
De tudod hová nem
Mész el, és
Úgy ahogy vagy hiszed
Leköpöd
Mosolyogsz alatta
Jó reggelt, te csaló!
Ez az édenkert íze
Félig még
Ébredésnek nem rossz
Na jó...

körkörös vonalak!
nagggyon jó! abszolúte!
máris imádlak :) )))

TEDD MEG ÉRTEM
átlátszó üvegpoharak
peremén
feketén
csillogó kátránycsepp
vagyok
hagyok
magamból egy keserű
kortyot
torkod
hússzínű lágymeleg
szegletében
tedd meg értem
(kérlek)
hogy legközelebb lenyeled
c(_)

FORRÓ BORSÓLEVES
egy zöldcsíkos párnára
hajtom
gyermekkorom
mesét
visszhangzó homokszín
fejét
hogy fülemből
forró
borsó-
levesként
ömöljenek rá
nagymamám
kékruhás
álomtáncai
c(_)

KÖRKÖRÖS VONALAK
körkörös vonalak
mentén haladok
márványfényű bőrhártyák
íve felett
hanyagul felfirkált
férfialakok
tapogatják sárpuha
műtestemet
lomha lendülettel
áramlik feléd
véremből a maszatos
régi harag
ragadd meg seregem
tintakék kezét
és szaggasd szét rajtam
ha elhagytalak
c(_)

koponyám falai között
gyászruhába öltözött
tompa kiáltásként
születik meg
a vers
mint valami
nyers
fájdalmasan eleven
őrületté merevült
tehetetlen
indulat
c(_)

Csúnyák. Igen csúnyák
És elfeledett a szépség
Igen szépség
Megüresedett poszton
Indulnak utak a mélybe
Végre
Megüresedett szívvel
Remélni
Hogy elérni
A végére
Olyan egyszerűnek tűnik
Becsúszik ugyan egy-két
Gixer
És meghalunk vagy tízszer...
Rondák. Igen rondák
Vannak
Kik mondják
Nem terem babér a földön
S ahol szabdságomat töltöm
Ott sem vár rám ünnep
A napok csak egyre hosszabbnak tűnnek
De még lefekszünk aludni párszor
És meghalunk vagy százszor...
Gorombák. Igen gorombák
A játékaim
S rondák
Mint ahogy minden
Mi szívünket kuszálja össze
És csak csomózva meg gyűrve van
De nem összetörve
Úg eszi le magát vén korunk motyogó öregsége
Még meghalunk ezerszer
És aztán se lesz vége...

nekem olvasni se szabadna
mert a másikat a fal adja

Egy dologra rá kell jönnöm,
Verset írni tilos neköm.

Nem érjük utól a csillagokat
Hiába ettünk a fából
Csak kergetjük az árnyékokat
Mindig tegnap lesz a mából

Csillanó víztükörbe néztem
egy szörnyeteg nézett vissza rám
joga van egy egy ilyen rút lénynek az égre nézni?
még lepotyognak a csillagok,...

Válassz!
sok-sok idegesítő eszme
vizelés ez, széllel szembe
jobbára csak szélmalomharc
atommáglyán vizet forralsz
lelki békéd múló tünet
kompromisszum kell, de kinek?
agyad vérben, minő gazság
neked ritkán jut igazság
választhatsz, hogy mit szeretnél
nyugodni egy kőkeresztnél
megállt szívvel, félőrülten
gondok alatt hat láb mélyen
vagy mosolygós néma szájjal
csellel és egy kis csalással
húzod még, és mégsem mondja
senki rád, hogy nihilista
-DS-

az a baj
hogy nem tehetek róla
nem tehetek arról
ha én vagyok az egyetlen
minden városban aki
ki tudja mondani helyesen
egy cigaretta nevét
nem tehetek róla
hogy midig inkább
elvágyódom
a nőtől, akit
...hm?...
nem tehetek arról sem
amit rendre nykamba varrnának
jófejek
akik mind a javam akarják
erősen
nem tehetek ezekről
az a baj

egyre profibb.

megyünk robogunk
mint a hátrahúzós egér
felhasított éjszaka
csapkodó denevér-
ezd össze a tóban lemosod
most bármit lehet
baj nem ér
el téged mosolyod
kell már annyiszor
lestem és annyi szer
kábít de nem elég
abból a savanyúból kéne még
villogó lámpák
részeges sellők
és sehol egy felnőtt
aki ránk szól
hogy halkan
mert már alszol
kikapcsolsz a zajból
nyálazod és hajból
szövöd az álmod
ami nem hagy
lábak egymás mellett
kivillanó fogsor
beleestél
pedig megtanultad sokszor
ha kiborul az se baj
ha meg nincs elég vaj
kenünk még egy párat
elég egy évig amíg
kenunk magára várat
megtalálod a zárat
kinyitod és elmész
pedig még nem is mondtam
akartam de elrontottam
megsúgta egy álom
hogy üres ablaknyitókattogtatás
véreres szemek és szilánkosra robbanás
közül is megtalálom
azt ami benned elzsibbadt
és kisimítom majd egy higgadt
kifésült vasárnap délutánon
veled a színes függőágyon
én igazából csak erre vágyom...

Abból kifolyólag,
Hogy belefolytam ebbe
Találva valamit utólag
S talán egész mást keresve
Most mégis azt mondom
Ez lehet sajátom
Bár nem hinném,
Hogy közel a karácsony
Ugyanakkor mégis mindig ajándék
Amit a földön találok
Vergődöm és rémisztgetnek régi halálok
Ugyanazon módon, amit bár nem utálok,
Mégis érzem súlyát a haladásnak
S bár nem látom formáját a ténylő fojásnak
Sem irányát annak, amerre tart,
Néhány félmondat olykor előre hajt.
Nézem a sebhelyeit megannyi marásnak,
Ásom a gödröt, ahová elástak,
Mint a kutyát, ami vagyok,
Csendben vonyítok egy nagyot.