Vers mindenkinek

(akkor olvasd el mégegyszer. és mégegyszer)

(19108. "élni lehet nemcsak muszály:-)))" ------> muszáJ!!!!!)

jó, és most hagyörüjjünk egy kicsit tesónk hepiendjének!!! mégiscsak tud vmit az a kóser szilva!!!!
Párducot mindenkinek!
Huberatiska jótesónk
Lágyan becsúszott sorsába,
Ámor könyörült őrajta
A párducot nekiadta.
Ez a vers amilyen dedós, oly-
Annyira nagyon boldog is
Legyetek örök boldogok
Fogyasszatok sok kondomot
MINDENKINEK EGY PÁRDUCOT
Éljen SZANDRA MEG AZ ATIS!!!!!!

"Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért õrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek."
Eszmélet.

"Az én szívem sokat csatangolt,
de most már okul és tanul.
Halandó csak halandót
szerethet halhatatlanul."
/J.A.Apám és anyám/

élni lehet nemcsak muszály:-)))

hallod, hogy hallom a halált?

a gondolatom gondolatot gondol:-)))

olyan, mintha
lefestetted volna
a tükröződés tükröződésének a tükröződését
vagy lekottáztad volna a csendet

NAGY

ez nagyonnnagyon

távcsöves hangok vadásznak rám
elrejtem elölük minden rezgésem
és órditva hallgatok

<engem azér dobhat ki, mer átköltöztem a hétbe>

kilenker overban van :-))

<teknikaji pauza: Rolcsika, próbáljálmármeg beírni a kilenckerbe, téged is kidob, mint a szaró macskát?>

19088 ez jó ez jóó
buli volt, dia, vagy buli?mia?

sötét az ég fehér a hó
finom szelek lassú hajó
halad a tengeren
oceánon végtelen
horizont vonz magába
ember vagyok hiába
s a taton sétálva
elmerengek Magába

Angyal jött, kedves
hozzámért váratlanul
álmom tovatűnt.
gondoltam újra előhozom e tartalmas műfajt...
(Nagyeposznak indult, de ez lett belőle mert pár lényegtelen sort kihúztam :-D

Szia Kriszta!
Köszi:)
Bár az első sorban nem ki az, hanem kiS (félálomban nem láttam már)

ez aranyos Éva ;)

Hó-játék
Láttam szénből sok ki dombot,
rajta szürke hó borongott;
esett volna véd’ni földet,
tavaszra nevelni zöldet,
de szél fútta
széncsúcsra.
Napfény táncol felhők mögött,
ám a felhő rám prüsszögött,
könnye itt lent meg is fagyott,
jeges járdát elém dobott;
tipegtem fázva,
és vigyázva.
Hóember őrizte léptem,
hiába ingott meg térdem;
répaorrát visszaraktam,
kőgombját is begomboltam,
hogy meg ne fázzon,
gyermekálom.

elkaplak egy verselésre
felcsaplak az eresz helyére
ottan vársz majd nyaljalak
lehetsz feltűnően nőies jellenség
kinek hurka, kolbász jó eleség
lehetsz jó feleség, de a kihányt ebéd
holnapra már nem lesz elég!

helo nemaz a jack:)

Nekem ez a kedvenc versem. Gyerünk Diácska, csak így tovább...

há - ....ha
ezt dobta a gép!

Sziasztok! Új vagyok itt, igyekszem újabb versekkel gyarapítani ezt az oldalt!
Sajna most csak egy kissé idétlennel szolgálhatok:
Finom volt az ebéd,
kihánytuk a felét!
hahahaha!

Ezt a verset már el is küldtem gyorsan mindenkinek!
Köszönöm

Wass Albert:
Karácsonyi vers
Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!
Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok fel lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek
hogy emberek lehessetek!
Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!
Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megfürödni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.
Mert rút a világ, fekete.
Vak gyűlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere!
Minden csillag egy kereke,
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele
és csillagtükröt nyújt felénk,
mesetükröt, a keze.
Szent tükrébe végre egyszer
Pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel...!
Tagadjátok...? Restellitek...?
Elfordulnak fejeitek...?
Megvakultak szemeitek...?
Szépségteket, jóságtokat
nem érzitek, nem hiszitek...?
Csillaggyertyák fénye mellett
Isten elé nem viszitek...?
Akkor bizony rútak vagytok,
szegények és vakok vagytok,
ha szépek lenni nem akartok.
De még így is, szegényen is,
rútan, vakon, mégis, mégis
Isten gyermekei vagytok!
Rátok süti fényes szemét,
elindítja fényszekerét,
jó emberek játékszerét.
Milyen kár, hogy áldó kezét
nem érzitek, nem nézitek
s nem hiszitek már a mesét.
A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
s az Istennek is gondja van,
mert mindenekre gondja van.
S így múlik el a szép s a jó
az ember mellől, nyomtalan.
1946

Ez egy saját versem: Szerelem átka
Balga volt, balga ez az alsóbbrendű állat,
Mint egy féreg, csupán melyet eltaposnak,
Mert nem látta a láthatót, az igaz tényt,
Hogy másképp érez a Vénusi Aphrodité.
Benne nem égett Cupido lángja,
Vagy ha égett is, hát nem ő iránta.
Hiába vette volna vállára a terhét,
Hiába nyújtotta volna Néki tálcán a szívét,
Ő csak odadobta volna a dögevőknek, kiáltva nékik:
Nesztek, ezt egyétek!!
Megállt a vándor, nem érezte már az életet,
Csak ült, s nem látta már a fényeket...
Olyan volt ott, mint egy kőbe vésett tanulság:
Ne csak a szívedre hallgass Barátocskám!
De legbelül élt még ott valami...:
Halvány parázsként izzott még a lelke élni,
És hirtelen lángra kapott ez a parázs.
Forrt a vére, gyűlölt a szíve.
Kínozta magát, és kívánta,
Hogy Vénus is érezze ezt a spanyolcsizmát.
Mert meghalt egy része,
Mely nem lesz többé már élete kísérője.
Haljon meg hát belőle is egy rész,
Adják az égiek meg ezt a kérést!
De ne!! Nem, ne mégse!!!
Hisz egyszer szerettem, s dögöljek meg,
Talán....még mindig szeretem.
Tölts még bort Barát!
Elég lesz mára a szórakozás....
Szólt az öreg,
S a gazda megtöltötte a kupákat bőven,
Talán tetszett neki ez a kis történet...
Össze is foglalta az egészet egy mondatba,
Ez talán az élet egyik törvényes tanulsága:
"Barátom! A szerelem az,
Amiért érdemes élned ezt a rohadt életet,
De 'biz az is, amiért nem....
Hát, váljék egészségünkre!"

Telik-múlik az élet. Telik. (Esterházy)