Vers mindenkinek

itt a remek alkalom
akadj meg a torkomon:

kiláccik a bugyikááád!

ó-te drága clementina!

kétszínű poloskás pagony
alkudj meg az alkonyaton!

amikor még azt hittem,
a madark azok madarak
fölém zajlott a folyó
belém rekkent a
rianás
aki másnak tettestárs
maga esik bele

retkes erdei tetvek
feledjetek el engemet!

éjjel a marha
zajlik az ágyban
árpa a szájban
rágom a vágyad
kel fel az este
testem keresve
tűzpiros a lángom,
hamud fekete.

ember szemét jobbra-ballra
ki a lelkét mind eladja
szaros szavak,mocskos álmok
undorító tákolmámyok
számig ér a fekália
nem segít már Isten fia

Nóri. Mi hatott rád? Mert ezt mintha már olvastam volna...

Sziasztok, írtam 1 kis verset. Ha tetszik, jelezzétek!
hallgat a világ,
csend ül a fákon,
nem zeng a madár
a hüvös, kopár
rózsafa ágon
illan a lélek,
bomlik az este,
hajdani fényét,
régi reményét
zengve kereste -
vissza a mélybe,
mennyei zajban,
fájdalom, élet,
néma ítélet
zajlik a dalban...

yor tale
specko tale
yor more tale to macs

Augusztus 20-ka.
Zavar a hangzavar,
üres zajok, üres szavak,
és én is mint ez a metró
üres vagyok,
pedig tele van.

egykutya százat csinál
egykutya százat csinál, ha a szomszéd kutyával hál
szőrös álla, a szomszéd kuyát birizgálja
és mancsát, vagy milyét átdugja a kereten
vagy gödröt ás, hol jönnek majd a kutyagyerekek

„Egykutya persze a tél is,
mindegy, hogy olyan vagy ilyen,
hisz végül a köldöke mégis
csupa rügyteli carpe diem.
A jelen brükögő lükebéka,
lustálkodik és muzsikál,
a holnap bús düledéke,
kit érdekel az, husikám?”

Lassan megy a vonat
megérik a szölö
a szívem is lohad
kukorikú körző
még két házörző
elillan az önző
halálos indulat
lassan megy a vonat

:)

---) Bujdosó B. Krisztina [celokrax] 19008. | 2004. dec. 15. | Aludj jól
- De jó volt. Még, még!
mottó:
„ha neked lettem
kitalálva
remegek - de elhiszem”

Kinek…
Kinek mosoly nőtt arcára,
azzal gazdálkodjon,
szomorú napokban
azzal világítson.
Kinek simogatás terem
ölelő kezében,
azzal is segíthet
búsuló szegényen.
Kinek boldogság fénylik
csillogó szemében,
azzal tündököljön
sötétülő éjben.
Kinek fájdalom madara
tollát hagyta hátra,
tanuljon meg írni
remény hajnalára.

szunnyad a műhold
olvad a meteor
kiolvad a tévé
kiakad az alkarom
szunnyad a szúnyog
beakad a szárnya
beolvas a bemondó
beugrok a szádba
foltos az égbolt
mozog a fényfolt
kiadó a fénybolt
rázkódik a páholy

keróval jöttem, nem virággal
felesezek a másvilággal...

Pill in Sky 4. – KZ-orató.
legrosszabb volt mikor úgy rám nézett és várta hogy én meg vissza
egy percig csak vártam hogy ebből még bármi előjön
de fáj a gonosz meg a rossz ha sajátom
hogy a kéz mi kitett kicsi lány enyém az
odahagyva sorsára vagy éppen anélkül
fekve ijesztő belső Taigetosz kövén
„Mezítlenűl és végérvényesen”
mérgezett a tudás, hogy
„a kőasztalon feküdt valaki.”
várom a végét mardos a semmi
hiánya a kétségbeesésnek
Arccal a falnak nem mar a bűn és
tudni se vágyom a választ
„megtörhetjük-e,
nem a magunkét, a másik magányát;
az áldozatét, aki fél”

Naggyon. Jó. Keserűen finom, mint az Unicum.
19030.

Egy néphez több idő
Egy csókhoz több száj
Egy szívhez sok lélek
Ami ünnepre hív

Hogy is volt? amikor
plakátmagányban áztam,
nem jöttél el akkor értenem
rozsdás vas szögekkel veretöl
meg mostantól minden reggelen.
Én itt vagyok most, de amott is
jelet hagyok a képeden.
Ég velem, ég ellenem,
védvillámom belédvezetem
Most akkor ez a szerelem?
Vagy csak megvetemedett
A sors becsapóajtója

Pill in Sky 3. – H/alak…
Vergődtünk a Mikszáth-téren, mint "partravont halak"
Még tátogtam is mert nem jött ki Hang
Vártam hogy te mondd ki de nem akartad
Pedig tudtuk
És én akartam is
Csak az volt hogy
"Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel"
Egyszerűen
Így kell.
Hogy most akkor egy darabig ne
Meg átgondolom hogy te
Meg én
1 általán.
Együtt vagy külön étek lesz –e belőlünk
egy hatalmas
halász asztalán."

Ha lehetnék
Játszhatnék csengettyűt,
ajtón halk koppanást,
szemeden harmatot,
gyermeki kacagást.
Lennék én kottafej
sorsod zenéjében,
vagy apró írásjel
élted regényében.
Hazudnék csillagot
a felhős estébe,
mosolyt csalni szádra,
s hitetni reménybe.
Képeket rajzolok
a szíved falára,
s közben vágyakozom
szavad aranyára.

ügyvéd leszek
jogot veszek
kilóra

unom
az önérdek nélkül ténykedőt
a produktív okos lázadást
is unom
unom
a világnézetbe ágyazott erőt
az egymásra ivott áldomást
is unom
unom ha kiáltvány egy látomás
a nem muszáj becsületet
is unom
unom
a kéztakarta ásítást
a kultikus szeretetet
is unom
és unom hogy még nem unod
mert unok várni
ha kész vagyok
ja és unom
hogy a szó unom
a fejedben arra rímel
jobban tudom

Majd még "alkotok" hasonlókat legközelebbre, ha ennyire teccik :)

még! még! van még?