Vélt és valós
Kért és kapós
üvegképeket készítek
s gondolkodom gyorsan
a SORSOM
egy koporsóban vár
s én csak várom
bután,...
ölemben a CÉDA
halálomig
hentereg
Nem értesz, de
holnap is kapsz,
tejet...
S emitt a szép világ
vár, árván, némán,
bután,
de míg odaérek
felvidít
az élet rohama, a rohanás
az évszakokkal, s
szoknyácskádban veled, melyet rólad
bármikor
leveszek,
s rajzolok bőrödre meseszép
kulcsokat, alulra,
felülre, kívülre,
BELÜLRE
FRECCSENTEM rád
S megélem,
hogy e télen eltűnsz velem az
örök szenvedélyben,
vérkomoly vampírok EREJÉVEL,
szívem rejtekében.