Vers mindenkinek

Etkem, betkem,
kergendőben,
szól a rigó
az erdőben,
csiri csál,
SZABÓ PÁL,
cseresznyével
töltött tál,
tüss ki,
menj ki,
te!
http://marci.co-net.hu/mondokak.htm

"...többet nem tudok,
csak neked dúdolni halkan,
néznek a csillagok,
bennem most is béke van."
(Ákos)
Boldog karácsonyt is mindenkinek!

lélekrésről éneklek
ha rámjön én is lélekrek
ha eleget csapolgatok
megírok én csapot-papot
talán eltűnök hirtelen
mint fröccsből a bubor.
a sárga föld énnekem
a legalsó bugyor
ha kérdezbém bárki
megmondhatná -
hogy szabad -e hányni
A Kárpátok alá

---) Csombai Fruzsina [Fruzsi119] 19066. | 2004. dec. 19. | Látom, hosszú útra készülsz.
- Úgy látszik, hogy ez az út eleje. Írjál még, és tedd föl ide!

---) Kovács Virgo Nc Sas Dénes [helm] 19026. | 2004. dec. 15. | unom
- Nagyon jó!

Unalmas a Masa meséje,
megnézném, hogy fája elég-e?

Nézzétek már meg a www.greentakony.gportal.hu oldalt!!!!!!!!!
Lehet hogy még nem irtam de ez az oldal nagyon király!!!!!!
Mindenki nézze meg főleg azok akik állandóan beszólnak hogy ne írogassak fel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ez egy együttes honlapja!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nézzétek már meg!!!!!!!!!!!!44
köszi

Ha írsz, rés van a lelkeden
Felfeded titkaid, kebleden
azt az érzékeny jelet, mi mutatja:
afféle vagy ki kutatja
titkait létének, s ha bárki ráveti
lándzsát, tekintetét
Könnyen darabokra zúzza szét:
meg nem történtté nem teheti

Lélekrés
Vagyok, mint mindig
- kívülálló,
bensődbe mégis
belelátó.
Ne felejtsd el idegen:
ha írsz, rés van lelkeden!

madarat fogtam
kezembe tartottam
a szárnya megcsapott
szabad vagy mondtam

helm ez nagyon, de nagyon teccik :)

Pattog a ritmus, csikorog a hó,
szánt repíthetne, szarvas helyett ló;
ma inkább motort berregtet a gép,
benzingőzt árasztva, romlik a kép.

Egyszer
Angyal jött a faggyal.
Semmit nem hozott.
Csak megszólított.
Míg fáradtan szuszogott
Ajka nem nyílt,
Szárnya suttogott.
Tán nem értem fel titkát
Vagy a város harsogott,
Azért bólogattam
És ujjam,
Hol társa állt,
A Hősök terére mutatott.
Oda hol társa várt
Röptetve az oszlopot.
Akkor felkacagott,
Rám szegezte ujját
És fejemre barackot nyomott.
Tán ment is volna már…
De ó!
Hölgyem!…Uram!
Ez a magáé, valamit elhagyott!
A fejem fölött egy glória vacogott.
Akkor komolyan, tán csalódottan
Ő bólogatott
És a fülem mögé,
A hajamba, szárnyából egy tollat dugott.
Uff….vakkantotta
És derekán a szikrázó karikával
Tovahullahoppozott.

Apró remények
Hülő nappalok
fázítják a lelkem,
tövises panaszok
teremnek meg bennem.
Pedig Te áldásnak
születtél e földre,
s én tüskéből vonok
álarcot szívemre.
Ne engedd napjaim
összetörni végleg,
apró hópelyheket
hagyj meg a reménynek!

a fény
olvadt viaszba fulladt
szemem kanóctalan
ujjad hiába gyufa
ha kér
olvadok és dermedek
kénytelen
csak ha sorsod fonala
kéretlen imaként merül
égni belém
csak ha testemre ülteted
a szentség tűzét
benne értem égve el
lesz újra fény
és leszünk jeltelen pecsét
egymás szívén
vértelen

Pill in Sky 5. – Bűn és bűnhődés
milyen kiszámíthatlan hogy
szószerint pillanat alatt
összegubancoltad az ékágémat
és fenekestül egyszercsak itt vagy
mikor már azt hittem semmi sincs
„sziklába mártott” puha nyak sötét tincs „hálójában”
elpazaroltam „mindazt, mi rejteni való”jában
„a pillanat villanyszék trónusán” térdeden a hamutartó
tragikus remegéssel néztem sóhajod messzesöpörte hamvaimat
„…befalazott…”
És tudom, hogy „szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél” de félek.

Egy sarokban ülök csendben
s csak hallgatlak titeket;
s azt figyelem, szíveteken
mért nem nyílik kikelet.
A sarok, az jó hely,
innen mindent látni.
Ha eltűnnék is? Ugyan?!
Kinek fog az fájni?
De még nem mozdulok,
csak ülök hangtalan,
szótlan percek telnek,
lelkem most daltalan.
Nincsen botom... és kardom sem,
már vitázni is minek?
Csendes sarkom, ha meguntam,
majd zajtalan elmegyek.

Saját versem:
Látom, hosszú útra készülsz.
Búcsúzni jöttél. Menj, ha menned kell!
Bennem kihunytak a fények.
Kinn a szél fúj, sírva énekel.
Szép volt és mégis éget.
Búcsú itt sosem fáj.
Bennem egy érzés halkan súgja,
Hogy mindig várjak rád.
Bármeddig élek, mindig remélek, hogy vissza térsz.
Bármeddig élek, mindig remélek, még vissza térsz.
Búsan számolom az órát.
Nehéz az élet mióta elmentél.
Múltunk morzsáival játszom.
Beszélek hozzád, mint ha itt lennél.
Mint kincset őrzöm szavadnak dallamát
De szívemben hangod helyett, már csak
A Csend beszél tovább.
Hiányzol-
Ennek ellenére bennem egy érzés halkan súgja,
Hogy nem hiába várok rád....
De az élet megy tovább
És felemelt fejjel kell végig járni minden egyes akadályt.
Ezért tegyük félre a könnyeket,
És megújult erővel kívánok neked,
Nagyon sok boldog és hosszú életet!

háhá, eszembe s e jutott

ott hátha

a szárnyaim helyén keksz van
a lábaim helyén meg lábos
az agyam helyén tökfőzelék
a testedre rímel a lelkem
a kezed helyén nem lehet semmi

nem hiszem, hogy baj lenne, de ha verset kell írnod
bezárlak a szobámba

gázvan kedves krixkrax, most nemtok verset irni!
ilyenkor baj van?

"az kiabál aki fél
inkább a verset költsd és ne a rossz híredet
a városban egyedül én vagyok veled, és nézlek, ahogy a sárban mászol
és látom, neked is csak a fagolyók nőnek a szemeid helyén
és te se veszel észre mást, csak ami eléd táncol és ordít!
Az kiabál aki fél!
te magadon nevess, csendesebb legyél
játszom veled, de az én nevem nem ér.
LŐdd ki magad, figyeld a csendet!
halgass, és írd a verset,
..
a lelkem köszönöm szépen jól van,
valami mély dolog mélyén!
.."

bőg a zene a szobában,
rég nincsen már karácsony,
nyár van, kegyetlen nyár,
fagyott cinkék zuhannak a hóba...

Marcell Cseszlovák:
nem tudom, magától jött, csak úgy. szoktak így jönni.
engem leginkább Nagy László: Elmentek tejfogaim hangulatára emlékeztet..

- Kilóg az Afrik(ja)!

keresztre feszített pizza rendel
rénszarvas hússal
mákosbejglisköhögés-cafatokkal
de szép zene szóljon belőle ÁÁÁM

bugyi fejű
gumírozott farkú férj
ordenáré
tökvalagné!
idegyertek héj!héj!héj!

mi?
bugyiba vagyok?