A dohány illatával most visszatér egy
határozott emlék, mely mindent felölel
egy pillanat alatt, mely olyan,mint a
forgószél,
tudom azt mondtad; "Fáj" és
én nem értettem, mert nem hittem, hogy
bármi is fájdalmat okozhat neked abban a
simogatásszövevényben
ami fehér éa fekete gombolyagokká
változtatott minket, a lassú táncban,
amelynek során az egyik a másikra
nehezedett,
hogy azután hagyja hogy elárassza a combok
és karok buja szorítása szelíden
forogva és szétszakadva, amíg
ismét összetekeredtünk
és újra átéltük a
zuhanásokat a magasból a mélybe, mint a
lovas vagy a csikó, az íjász vagy a
gazella, a szembeszálló hippogriffek, az
ugrás közepén tartó delfinek.
Akkor megtanultam, hogy a te ajkadon a fájdalom
szó a szemérem és a
szégyenkezés egy másik elnevezése,
és hogy nem határoztad el magad az én
újabb szomjúságomra, amelyet már
olyan sokszor kioltottál,
és hogy most elutasítasz, úgy
könyörögve, hogy lesütöd a
szemed, s az állad a torkodra támasztod,
hogy csak a hajad feketefészkét hagyd a
számon