Megcsörrent
Viasz folyt vér helyett,
Leült valaki mellett
ügyefogyott képzavar
Nesztelen
Esztelen
Mint mezítelen valója
egy elhagyott csontváznak
Elindult
Békejobbot kért
Harcolt
Karcolt
Tarolt bábuk hevertek
a golyó előtt
Társas játszma
Hol legyőzöd önmagad
Megzörrent:
Hitted, hogy nem a haraszt,
centik helyett araszt
De kaptál!
Össze-vissza képtár
Fekete-fehér
Színes, sík képernyős
Kerek volt egyszer az erdő
A hold teli pofával röhög
Kutya vonyít
Gyertyaláng fényt csóvál
Élettelen
Lehetetlen
Csont ropog fogak alatt
Zord, mint hideg szélbe ágyazva
Kegyes halál,
mint túlélt
örökkévalóság
Kolompol
Eszméletlen hangzavar fülemben
Tudattalan
mradéktalan
osztás éveim között
Felettes
Főnök, beosztott
A hívás szétkapcsol
..........................
: a
hiába várni a hegedű húrjait
Gyűrödni látszik a fény,
a ruha fogason lóg.
Elviselhetetlen a lét gyönyöre.
Kártékony érzelmek szive,
hullámhosszán,
pulzál, hevesen ver.
A nap sugarai törik,
tisztán látom.
Az eső szakad és minduntalan szakad,
hiába várva a hegedű húrjait,
mikor késő, hogy a félelem
lásson,
mert fájt minden emlék.
Egymáshoz feszültek, mint két test:
könyörgő és édes sikoly,
akarva a másik minden porcikáját,
húsba marva a lágy és diszkrét
elegancia.
Egy magányos zongora,
a szólógitár hangja
és egy kórus.
Mert megszületett és élnie kell,
a remény és fájdalom írta
dalokkal,
mert szabadnak született:
kezében kötél és az út
pora.
Csendben, némán vezekelve.
Hiába várva a hegedű húrjait.
Fák között bokrok szótlan
álmot szőttek,
beszélve, ahogyan szoktak a felnőttek
Gyerekzsivaly, ujjal mutogató
óriások,
ahogy a vér vízzé válik,
átalakul és észrevétlen marad,
ahogy láthatatlan és szabadon lóg.
Néhány emlék, házak a fák
helyén,
töretlen, hasadék az
évgyűrűk szélén,
hiába várva a hegedű húrjait.
Angyal cimborált az ördöggel,
pokol volt és menyország.
Egy árva poros, sárga kép,
gyerekek, ahol senki se lép.
Rám számolt az idő,
a tavaszt vártam, nap jött, hold
és az évek elrohantak.
Hová lettek a szépek, a ritka képek,
hol maradt az álom
a múló idő nyomát se
látom.
Ölve a mámor hangját,
egy néma gyerekszobát.
Hiába várva a hegedű húrjait.
.................................
akota@freemail.hu