"Indulj el egy úton, én is egy
másikon,
Hol egymást találjuk, egymásnak se
szóljunk
Aki minket meglát, mit fog az mondani,
Azt fogja gondolni, idegenek vagyunk.
Idegenek vagyunk, szeretetet tartunk,
Ahol összegyűlünk, ketten
szeretkezünk.
Te túl, rózsám, te túl
világnak erdején,
De én jóval innet, bánatnak
mezején,
Vékony a pókháló, az is megtart
engem,
Még egy hajszálon is hozzád
rángatsz engem.
Az bajom van véled, sír a szívem
értem,
Sír a szívem érted, majd meghalok
érted.
Vagy meghalok érted vagy enyémmé
teszlek
Vagy piros véremmel földet festek
érted."