Vers mindenkinek

Sokáig éljen még a wiw! :)
14-én volt 3 éves! ;) )

hogyhogy "akkor" ??

akkor jöttök szombaton szülinapozni?

Roland,ez velős lett...

rock&roll az élet
hogyha ezt nem érted
mehetsz a picsába
:-)))

a verem már nem tollas
napföldem fortyoghat
hit ragozó velőt ráz
sas párnámon terült táj

A szemem már nem szomjas,
parkzöldet kortyolt ma,
illatozó fenyőfák:
szag-kártyámon egy új fájl.

(asszem vkinek a hatása alá kerültem...)

nagy parti van ma
oh lajos
kezemben nézd
egy talmi kanna
olajos
ami csak éppen
megnyikkana
óvatos
képpel ezeket
elrikkantva
jó hatos
a körúton visz
visz visz a
villamos

ezigen:-)))
Júlia ez nagyon nagy:-))

Nem voltál álmomban - soha nem voltál.
Nem voltál szívemben - de még ott lehetsz.
Nem voltál ott, amikor kellett volna...
Nem voltál ott - de még ott lehetsz.
Itt vagy mélyen, belül - már érzem.
Itt vagy, ha kell, ha nem.
Itt vagy egy versben - neked szól...
Itt vagy, és itt maradsz örökre.
Szólnék pár szót - de nem lehet.
Szólnék az életnek - miért is?
Szólnék neked - de nem merek...
Szólnék, s mondanám (talán): Szeretlek!

egy fekete-fehér Kandinszkij.
nem színtelen, mert ez a szó túl sok
zöld-piros (ny)árnyalatot idéz.
pedig december van, csak
májusnak álcázza magát.
a munka ünnepe.
egy kor, amihez sem közöm sem
kedvem nem sok akad
és az ezerfelé szakadt verssor
megintalázatra int -
valójában nem az emberi elme és
alkotó értelem végtelen nagysága előtt,
hanem a hárompont teljes hiányát
leplezendő.

Nem tudom, ez szerelem-e.
Nem tudom.
Csak érzek.
Nem gondolkodom.
Nézem, ahogy alszik.
Gyönyörködöm.
Álma felett
álmomban én őrködöm.
Nem kínoz a kétely.
Nem fáj semmi sem.
Lelke lelkemben
kicsit megpihen.
Elsimul arcomon,
szemembe néz.
Nem lehet szerelem,
mert nem nehéz.

Ma
Őszi Szalonban (VI. Eötvös u. 9.) 19 órától
Ködlámpa!!!
mai emberünk Csoknya Balázs költő, beszélget vele Kiss Judit Ágnes, zenéket szerzett és előad jómagam
Jó lesz --- gyertek el hát rája!

...
hogyan szalad ez az egérke
ha jósoráról regélve
betevő falattól élhetést remélve
sasnak fehér tollát varjúról letépve
józanul betépve
ellép
( hihihh )

köszönöm szépen
átírom kicsinyt majd ezt az útvéget is
reszkessetek

21574:o)

keresztútvég
lássuk tehát, ha elfeledtük
hogyan repültem el felettük
csontjaim miért képzeltük
elevennek és a vermek
ott lenn, a sok bunkermély álom
szablya élén csillan
feni a lény, de szép
kitalálom
miért élesedik a küzdelem
ha sarokba esve lesem
erőm utolsó morzsájával
hogyan szalad ez az egér
ha jósorában regél
betevő falatról véleményt oszt
sastól fehér tollat varjúról foszt
vagy még minek képzelhetné álmát
ágról ágra
szeme kivájva
írgalomtalan

Pessoa
Keresztút
VI.
Távolról jöttem, s arcomba van írva
Épp oly ködös, mint összeférhetetlen
Módon egy másik, messze lény profilja,
Cáfolva hitvány, mai sziluettem.
Valaha én nem Boabdil, csupán
Utolsó puszta pillantása voltam,
Amely megült a vesztett Granadán,
Odafagyott kép, sima indigóban.
Most császári bánata vagyok annak,
Aki voltam, távoli önmagamnak -
Saját elvesztett kincsem én vagyok.
S az út mentén, mely a Kétesbe lépked,
Kis-glóriás napraforgói égnek
Az országnak, mely bennem rég halott.
Nemes Nagy Ágnes fordítása
(bocsánat,ha picit sok,de nem tudok betelni vele és mindig kicsordul...)

dob veri bennem az ütemet,
pedig két kézzel védem a fülemet!
:) )

21582. --- ez JÓÓÓÓÓÓÓ :) ))))))

Megállt az idő,
toporognak a percek.
Csak állsz, és mosolyogsz
néma herceg.
Fekszem a földön,
csak fél szemmel nézlek.
Gyengül a pulzusom,
meghalok, érzed?
Tudom, hogy nem tudsz,
de ne is szóljál.
Ahogyan ott állsz,
több minden szónál.
Csak állj, és mosolyogj,
és nézz így rám föntről,
míg fáradtan, lassan
lehullok a földről.

Szabó T. Anna: Lakás
már negyednapja nem vagy itt
és nem pótolhat semmi más
üres rutin megunt teher
evés ivás és olvasás
ebéd se kell nem érdekel
terített asztal jóllakás
sötét üres vigasztalan
a már belakott jó lakás
a félelem az ételem
italom álom látomás
s ha szólok és beszélgetek
már minden szavam árulás

Ha megfulladok reggelre
csak egy másik világ vár majd
de amíg ez az élet előttem áll
hiába is a kétkedés
amíg ő él
én miért mennék haza?

Pessoa
Keresztút
Passos da Cruz
I.
Elfelejtek minden téveteg órát...
Az ősz telepít bánatot a dombra,
Rőt-lilával a vízpartot bevonja...
Ostya az út, a döbbent lelkek ostyák...
Megtörtént ez a táj, sírjai ontják
Nimfák orgiáját... Arcod égboltja
Búza-arany, s árkád alatt susogva
A színeket húnyó kévék kioltják...
Klastrom mélyén foglyul esett a fény,
A húnyt extázis gyűlöli a vágyat,
Fedélzetről megcsodált szigetén
A napot fáradt, hűlt létemnek adja,
S a tarka ősz halottas vonulás csak,
Fülsértőn zenél zsibongó utamra...
Lackfi János fordítása

574:köszke ho
az első az igazi-megenn... :-))

2003 március

Razglednicák 6
mellézuhantam
átfordult a teste
az hogy elestem
s estemben belestem
a valóság másik lyukába
halhatatlanná tett
így végzed majd te is
dobog az úton az együttható
tarkólövéssel válik tudottá
a megtudható
nem számít igazán
az ember semmi ránca
porszemek tánca
ne szegje kedvedet
a Nap ha majd kell
úgy is életre kelt
a Föld lefekszik melléd
és többé nem temet

nézegetem régi verseimet itt
az akkori körülmények miatt ékezettelenek
átírva idesorolnék egyet a vasárnap délutáni szendergésbe

elöször is a kezdet folyománya nyomán
folytatólagosan elkövetet szeretés vétségében
találtam bünösnek magam annak okán
hogy megtaláljam végre akivel ott hagytam abba
ahol a napfény kihuny az alagsorban balra
eltoltam
kitoltak velem
együtt még néhány veszteséget
társakkal együtt nem lelve azt a messzeséget
akkor ott
megelözöen ezt
most és itt persze kezdem újra
illetve újjal
begyógyult sebeket simí
tani