A lány az utcából
Karod nyúlna, de nem szabad.
Csak a szemeddel mondhatod:
Az enyém vagy, nem szabadulsz!
Csak a pillantásod szögezhez falhoz,
Csak a mosolyod fojthat meg,
Csak tekinteted szórhat villámokat,
A kezed nem.
Szavaid zárulhatnak csak bilincsként
Két vergődő csuklómon,
Csak suttogó hangod mérgezhet meg,
Mint örömöt a dér.
Csak a gondolataid tehetnek rabbá,
Magam rab nem leszek soha,
Csak a szívedben vagyok a szolgád,
Másként csak egy nő,
Csak egy lány vagyok az utcából,
Kihez nem érhetsz soha.