Vers mindenkinek

Ja, és a "ti" értsd. "ti nők":) , meg szőkítve a kört, "ti Évák"

22951 Fü, ez akár nekem is szolhatott volna. Kőkemények tudtok lenni:( de biztos megérdemelte az a valaki. Remélem, nem olvassa el.
Bocs, egyébként semmi közöm hozzá. Qrva jó vers.

Ejj, no!
Szóltam szépen,
szóltam csúnyán,
nem kerestem
csomót kákán.
Amit viszont
megtaláltam,
gyűjteném egy
kukazsákban.
Szép szavakkal
mit sem értem,
nem pompázom
hófehérben,
- kire kéne
tán felnézni,
s szavait mind
kőbe vésni!
Csak egyszerű
ember vagyok,
s nincs is semmi
hatalmas ok,
hogy rád szólni
merészeljek;
- színjátékok
kíméljenek!
Ennyi csak a
véleményem
s nincsen bennem
álszemérem,
ezért neked
kijelentem,
nincs előttem
többé szavad,
magad tőlem,
kitagadtad!
-----
bocs' érte!

Helló!
Nem volt valaki tegnap az "ezeregyéjszaka meséi" c. táncelőadáson a TT-i mózeumban? Éjfélkor kezdődött?

Magyarázom a fiamnak a Földet
Magyarázom a fiamnak,
hogy ez a Föld,
ez nagy és gömbölyű,
hogy attól kék,
mert sok rajta a víz.
Kérdezi, hogy miért zöld,
hogy miért barna,
és miért kerek.
Magyarázom, hogy azért
kerek, mert ilyen és kész,
barna, mert az a fejbőre
és zöld, mert a fű és fa
mind a haja.
Egy nagy mosolygó fej
az egész Föld.
Azt kérdezi a kisfiam:
de akkor miért innen,
föntről nézzük csak?
Miért nem megyünk
és odalent mosolygunk vissza?
Magyarázom a kisfiamnak,
hogy mi tehetünk róla,
hogy csak mosolyog,
de olyan szennyezett,
hogy az anyukája
sem simogatná meg a fejét.
Kisfiam nevet.
"Ha nagyon koszos leszek,
te sem simogatsz meg?"

Néma a telefonom.
Nem hallom, hogy keresel.
Nem hallom, hogy keresel!
Nem hallod?!
NEM HALLOD?!
Jobb is, mert még olyat mondanál,
ami megint befészkeli magát a fejembe.
Kár, hogy csak néma.
Bár láthatatlan lenne!

ja ez József Attila:-))

Csókkérés tavasszal
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a vágyam
Illatozó
Vészt okozó
Csókba lehelni be lágyan.
Megremegő,
Hű szerető
Karban ölelni igézve,
Édes ölön,
Rózsatövön
Szép szemeket megidézve.
Retten a lomb,
Zöldel a domb -
Arra szaladnánk ketten,
Reppen a szél,
Csókra beszél,
Dalra kel önfeledetten,
Véle dalol
Itt valahol
Szív-körülöttem a vérem:
Csend, Kicsi, csend!
Így, ez a rend -
Most csak a csókod kérem.
1922. június 23.

vág az eszed édes,és télleg dönölű...

júúúúj csak nem kivágták???
ez gyönyörű:-))))

Kányádi Sándor
A FENYŐ ÚGY LÁTTA
A fenyő úgy látta, hogy a Nap
kilendül helyéből: föl-le-föl
lódul néhányszor, majd elszáll,
mint egy parittyakő, rést ütve
a végtelen ég falán; még hallotta,
amint recsegve-ropogva beomlik
a magasság; fölsuhant előtte a
szemközti sziklafal, mint a liftakna
oldalán az egymásba torlodó,
kivilágított emeletek;
egy madár riadt röpte,
egy bokor ijedt arca,
és valószínűtlen hosszúra nyúlt
fűszálakkal: a föld, a föld.
A döndülést már nem is hallotta.
Fekszik a maga rontotta csapáson, s a
holtak nyugalmával tűri, hogy ágait
lecsapdossák, hogy valódi nagyságát
lemérhessék a hüledező fejszések, akik
maguk sem gondolták ekkorának.

A Kék
(220 Volt)
Kék ég, kék hold.
Holt arca is kék volt.
Kilógott a nyelve,
mellette a bele.
Az is kék volt.
Szép volt.
(23-as all-akulat)
A Sárga
Sárga világ, sárga falak
Sárga tábla:
A kutya harap!
(Csak Béla)
A Zöld
Zöldnek hittem, és az is volt
A folt
Zöld nadrágon zöldülő fűfolt.
Az volt.
A folt.
Zöldülő fűfolt volt.
(Csak Más)
A Lila
Lila országhban lilák a fák,
Lilára paskolom pici po-fád.
(Ez is tsak Béééla)
Az Ezüst
Kocsma előtt mingyá' hányok
Beszélnek a boszorkányok:
Ez kanál.
Nem, ez üst.
(Csak Norisz...á nem: Terminyál)
A Fekete
Sötét, mint az éj.
Sötét, mint a fejed.
A tied!
A tied!!
A tied!!!
.
.
.
(A Béééla meg Más)
A Barna
Barna úton barna sárban
Barna béka lapult.
Barna ember a barna Skodában.
Sitty.
Barna béka holt.
(Más)
A Rózsaszín
Rózsaszín, mint a denevér.
Ja, az nem is az.
Akkor: mindegy.
(Más meg a Béééla)
A Sötétkék
Sötét és kék sötétség
és suhanok.
Suh-suh
A kozmoszok között.
Zött-zött
Régen zörgött a csontom,
ma már nem zörög.
Rög-rög
Sötétkék alagút végén ülök.
Lök-lök
Hív a fény, s megyek.
Gyek-gyek
Nyekk.
(Freezer, Terminyál, Más meg a Béééla)
Szivárvány
Piroslok. Piros lók
Narancs füvet legelnek
Sárga éjszakában
Szól a zöld tücsök
Míg belekékül vagy lilul.
(Más)
Óda a Sörhöz
Örömlény-lány volt.
S hogy hány volt?
Ki tudja azt, de
nem is fontos:
A Sör szépít, és megsoxoroz.
(Freezer, Más)

Tudom, hogy OSTOBASÁG,
és már semmi értelme
mégsem felejtem, hogy
itt vagy nem messze tőlem
Ott van a kis lakod
De azt most már csak te lakod
vagy más, de nem MI
És nekem nem marad más
csak a nagy büdös...
Nem is igaz, elszálltam
Mert már picit magamra találtam
Vagy legalábbis azt mondom,
talán csak magamnak
mert azt szeretném hinni, hogy
tul vagyok rajtad.
Kell is hogy azt higgyem
Más esélyem nincsen
Különben ha nem
Akkor nem lesz új Énem.
És ki ha Énnem?
Az ajtón úgyis ott van a lakatod
Tudom. És talán már másé vagy
talán másé sem
de egy biztos
az enyém nem.
De még picit az enyém vagy
Bár ez csak álom
de még nincs jobb ötletem
vagy van, de nem akarom tudni
(mert félek), hogy milyen vagyok Én?
Szar egyedül, kemény, de ez az egyetlen út?
Mint egy sötét alagút: belerohansz
vagy csak settenkedsz
és nem tudod hol jössz ki
Ennyi.

Kötelező mód
kötelező módban írom,
hogy értsd, mi irritál,
hogy megmondhassam a frankót,
mert a komputer felinstallál,
aztán nekem game over,
de ne mondd, hogy oké,
hogy nem gáz, ha kitör a frász,
mert fatális tévedésed lesz ez,
mert nem vagy elég realista...
horribilis összegért
vettem ezt a verdát,
unisex színben, pvc padlóval,
dekoratív is vagyok benne,
ha manuálisan elgázollak,
akkor mégsem...
feminim jellegem ugyebár van,
az elég csábító ajánlat,
ha lököm a zsét és te mondod a frankót,
és nem lesz, ami fusztráljon...
kötelező módban írtam,
hogy vágd, mi a téma,
és ne bamba képpel küldd nekem
ezen a bombasztikus reggelen...
mert ha vízióid vannak, nem gáz,
kicsit ciki, hogy leüt a drog,
de fenomenális az érzés,
és kit izgat a kötelező mód???

Iván éjszakája
Ha egyszer a fűzangyalok mind összefognak,
s rézfaágból – dühükben – fütyülőt faragnak,
vigyázzon minden lány, kire királyfi vár,
s a csillagszemű juhász is, jobb, ha csendben jár.
A sárkány is süket lesz, ha megszólal a zene,
oly irtózatos, mintha fenét eszik fene.
-o-
Aludj hát kisvirág,
ne hallj meg semmi zajt,
álmodd a szerelmet,
s majd lelkedből kihajt.
Tulipánföld hercege
csakis érted eped,
ha nemet mondasz neki,
szíve tán megreped.
-o-
Ezen az éjszakán
bűvölő álom leng
- még a szerelmetlen is
varázson elmereng.

Takarítottál?
Csodálkozva kérdezte,
mint aki még sosem
látott engem
TAKARÍTANI.
Nagybetűs szó ez,
főként nálam,
mert e szertartás
vallásom szerint
TILTOTT.
Márpedig ez most
ISTENKÁROMLÁS,
ha úgy nézzük.
Pedig én sem tudom,
mi történt velem,
olyan fura most
MINDEN..

Noszogató
Kit hátulról böködnek,
az szólni kényszerül
- kényszerrel, ingerrel
s talán még le is ül
asztalához megutált
népeknek, pedig
nem való vérebnek;
de szelíd lelkét tette
valaki méregbe,
se lát és se hall már,
békére rég nem vár,
s dühét hordja az
egykori fészekbe!

remeg

jól van
most megyek
várom karod
meg az eget

tényleg, tereid, nem figyelek, csak izélgetem az egészet

" komor tereid " nem...?

előbb a végtelent
járd meg
komor teleid
belső viharok
hófedte iparkodások
legyenek magányos teleid
majd nyaraimon
és szavaimon
és nyakamon
és karomon
várd az őszt
a tavasz mindig megindít..
sok paraszt
dolgozni kész
szines lesz a kép
kivirít az ég..

szavak elálnak
mint fejtől a fül
ha szájam befárad
elmenekül
ök
hozzájad
végül a végtelenbe

én meg csak érzem
ahogy elvérzem
veretes drága ládában
képtelen lakom le képeségeim

ho be szép
hogy tévedni se fárad
a lábad mily sok helyre
elvisz
s magának kiötli
rejtek-útjait
hatva a világra
s égbe visz hatványa
a kiszámítható
valóságnak

én meg majd nézem
ahogy most érzem
többre képesnek
képtelen érzem magam

922 ;) ?

aszparágusz
nem turzás
túlzásnak vélem
mit vakond túr magának
ahogy élem
csorbul a járaton
mennyi marad ha nem kapom
meg hol maradnak az út egéről
a jó szavak
holló lány szárnyalt
most hogy halad
gurul a göröngy szép
talpa alatt
csillagok tűnődve tűzik maguk
térképem rejtekútjain

Átér-e minden gondolatpötty
vagy csak mit ajkadra mosollyal
hívsz meg hogy lelked
féltett pamlagára letedd?
Mert a gondolatban
Tudd hogy voltam ki a titkodat
Megláttam és a csupasz
Lelked egy darabját imádtam.

Kétségek, remények
Fényévek,
tényképek
villódznak,
s bimbóznak
szerelmek.
Kezeknek
játéka
- fáj néha
hiányod,
s kívánod
legyen már
vége az
életnek.
Pillanat
sodródik,
bánat-görcs
oldódik,
néhanap
vén nyarak
emléke
gyűjt hadat
szívben és
agyban is,
megnyugvást
keresve
eljövő
éveknek,
s megtépett,
csupa seb,
toldozott,
foltozott,
eszmélő
léleknek.