lehet, hogy az én hibám?
lehet, hogy nem más rontja el nekem?
és hogy ha más rontja, kell nekem
azon idegeskedni?
van több, vagy csak ennyi?
hogy ne haragudjak rátok?
hogy már az is egy átok, és
egyébként sem
vall rám?
nem-e?
és ha tényleg igazad van...?
és ha csak halkan, azt mondom értem,
hogy miért nem működöm
rendesen,
attól majd jobbá válok?
teljesen?
igazad lehet, úgy érzem,
de néha haragszom, és nézem,
ahogyan haragszom, meg idegeskedek,
van hogy belül egy idegen nevet
- asszem az vagyok én -
és közben arra gondolok:
ez tiszta rö-helyes.
igen, most már tudom
nem haragudhatok másra,
most már unom,
hogy a hátamon a táska,
jó nehéz, ami benne van
ez az egész, nem az enyém,
nem
az
enyém...
tudod,
életem legnagyobb tanulságai
közül,
- inkább érdekességként, mint
dicsekvésből,
talán van aki már ennek is örül
-
kettő nekem sokat segített
mostanában
és ezekben talán van
némi igazság:
életfontosságú, hogy tudjak nevetni
magamon
és hogy ne haragudjak magamra, azért mert
egy marha vagyok.