Vers mindenkinek

...vagy táncra perdülne.
maradhatsz ülve.
vagy állva
szájad tátva
balt a jobb láb váltja.
de hiába
ha tört az ütem.
közbe is lépsz
ez lenne a break?
forgástól fejed búbja
kopott és
kék.
szólhatsz be
baszhatsz le
míg kattog benn az ütem szarok rá
na csá.
(vagy valami egész hasonló.bocs a freestyleért,das efx-re ment.)

málnafagyit zabálna
napágyon hálna
vízágyon hűlne
álomba merülne
((nem leb.szás volt, csak szólás. de az se be.))

:)

málna, bálna, zabálna..
kint napsütés
bent ébredés..
és utána?
álmosan zakatol a csend.
a parkban napágyon pihen
szív dobbanás
lángos.
Ezért is lebaszás jár most?..

sorry.

az olyan vers is jó,
amit csak úgy mondogatok,
ha nincs más dolgom,
és minden rím ugyanaz,
és a sorvégi szó is mindig ugyanaz,
Petinek egy mosoly, mert szeretem
Dzsónak egy mosoly, mert szeretem
Somnak egy mosoly, mert szeretem
biztos nem is vers ez, csak olyan mondóka,
amit mondogat, akinek nincs semmi más dolga

ördögi kör
hőzöngők
;)

Sárossi Bogáta
SZERETNÉK EGY VERSET
szeretnék egy verset,
melybe beköltözhetek
elég lesz egy közepesen hosszú,
nem lesz sokminden, amit magammal viszek,
nem lesz velem ármány, bosszú,
félelem, görcs, fájdalom,
nem lesz velem óra, telefon,
csak egy otthonos kis verset kérek két ablakkal,
hogy azon kinyúlva megkínálhassam fagylalttal,
ha egy kedves ember arrajár.

Vagy ha mase, akkor eleg a szerzo + cim :P

Dorottya, figyu, azért FÖKÈNT saját verseket szoktunk ide írni.
szóval pls...

Gát István
MARADJ VELEM
Maradj velem, ha utcák vadonában,
nyüzsgő tömegben társtalan bolyongok
és összefog mindenki ellenem,
bűn buktatóin ne botoljék lábam,
védőn, mint vándort ráboruló lombok,
takarj be s fordítsd befelé szemem.
Maradj velem s kísértetes magányom
rémségeit rámzúdúlni ne engedd,
nincs hajladozóbb nádszál kívülem
s ha lelkem tépelődve sok talányon
testem törékeny cserepében szenved:
szép szavaidra nyisd meg a fülem.
Maradj velem, ha úttalan utakra
terel a képzelet vad vágtatása,
ha nyugtalan szív tétován vezet
s kalandok fényei után kutatva
nyugalma sírját esztelenül ássa:
tedd homlokomra hűsítő kezed.
Maradj velem, ha elragadna lázam,
fékezz, ha vérem és vágyam csihol még,
sötétre szürkít már az alkonyat,
mind mélyebbre kell magamat alázzam
s ha rossz ritmusra hamisan dalolnék:
te szólj helyettem s vedd el hangomat.
Maradj velem, ha éj sötétül kinn-benn
és benne elmerűl és semmivé lesz
dal, ifjúság, barátság, szerelem,
ha mindent elhagyok és elhagy minden:
örök szépségre s ifjúságra élessz
s maradj örökre Te, csak Te velem.

Szabolcsi Erzsébet
Negatív
Tegnap elszakadt egy fonál,
melyen még lengett életem.
Tegnap elhallgatott egy szó,
melyet dalolt még énekem.
Tegnap eltörött egy pohár,
melyet tartott még két kezem.
Tegnap kettétört egy lélek,
s azóta csak emlékezem...
Pozitív
Holnap újra lesz egy fonál,
melyen lenghet majd életem.
Holnap újra szólal egy szó,
s ismét dalolhat énekem.
Holnap újra lesz egy pohár,
melyet tarthat majd két kezem.
Holnap összeforr egy lélek,
s utána éltem élhetem...

Tóth Árpád
ELZENG AZ ÉLET...
Elzeng az élet, s vissza, vissza nincsen út!
Koporsóból kélsz minden reggel: bús feltámadás!
Keresztrefeszített tegnapod feltámadt Messiása lennél,
Ki bűnt és vért s mindent, ami volt, föl, magához emelne,
S elzeng az élet, s vissza, vissza nincsen út!
Mondd, tegnap, mikor fényes aranypénzeit
Elszórta a nagy égen a pazarló éjszaka,
Koldus! ki kávéházban lustán kuporogtál,
Mondd, a bánatod ér-e valamit?
Mondd, mára kelve lettél-e szebb, mélyebb és nemesebb?
S mondd, amit ma tűrsz és szenvedsz, ér-e valamit,
Holnapra kelve gazdagabb lesz rongyos, fázó, bús szived?

RAINER MARIA RILKE
A CSEND
Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem -
hallod-e: zúg...
Ugye, a magányost, bármije rebben,
figyelik a dolgok: hogy mire jut?
Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,
zaj ez is, mire megközelít.
Hallod-e, kedves, újra kinyitnám...
...de mért nem vagy itt?
Moccanok épp csak - a selymes csendben
ott van a lenyomata; örökre látszik
a legparányibb indulat is, kitörölhetetlen,
a messzeség feszülő függönyén.
Ahogy én lélekzem, kelnek-tűnnek
a csillagok.
Ajkamra illatok itala árad,
és távol angyalok karának
csuklói derengenek felém.
De akire gondolok:
Téged nem látlak.

RADNÓTI MIKLÓS
TARKÓMON JOBBKEZEDDEL
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a nappal fájhatott még, mert kértelek, ne vedd el;
hallgattam, hogy keringél a vér ütőeredben.
Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom,
oly hirtelen szakadt rám, mint régesrégen, álmos,
pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden.
Meséled, még nem is volt egészen három óra,
mikor már felriadtam rémülten és felültem,
motyogtam, majd szavaltam, süvöltve, érthetetlen,
a két karom kitártam, mint félelemtől borzas
madár rebbenti szárnyát, ha árnyék leng a kertben.
Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett?
Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem,
s hanyattfeküdtem némán, a rémek útja várt.
S továbbálmodtam akkor. Talán egy más halált.

Nyomjátok
Nyomjátok
Végtelen az élet
Nyomjátok

:)

ügyesek vagytok, nyomjátok! :)

Etűd vagyok
Épp most írnak
Befejeznek
Leokéznak
Nyomd a gombot:
"Felvisz"
S míg énekel Elvis
("Szeress gyengéden, szeress édesen
Sose hagyj elmenni"
Ki ír ilyen millió dolláros hülyeségeket?
)
A füledbe gyertyakémény süvít
Zelk Zoltán kering a magasban
Weöres a háztetőn az éjszaka csodáit nézi
Te meg kurva modern vagy
Egy alternatív köcsög
Ki ír ilyen olcsó hülyeségeket?

egy cigi az erkélyen
aztán megirom a cikket
egy cigi, egy cikk
egy gondolat, egy csikk

Délutáni műszak
Digitális évszak
Égigérő élet
Szabványhosszú évek
Megkerül a Föld is
S már nem is vagyok görcsös...

Reggel a buszon
Tizen- vagy huszon
Valahány ember
Még biztos nem kel fel
A többi száz
Álmosan tolong fölöttük
Vigyázzák álmukat
Nézik dekoltázsukat
És irígyek az ülőhelyre
Melyre
Ha másik reggel majd időben jönnek
S álmosan leülnek
Álmukat bízhatják
És a túloldalról
Figyelik a várost
És csak a vezető lesz ébren
Mert nem akar megállni.
Még nem...

nem túlmenni egy kereten
de megmondani kereken
hogy túl vagyok a múlton
és ugyanolyan a jelenem
nem tudom máshogy elképzelni
mint ahogyan volt
még mindig nem tudom mi az
ami feléd tolt
csak én voltam és te
voltál aki ott volt
nem akarok túl menni
a kereten
de meg kell mondanom kereken
hogy a .... nagyon szeretem:)

bátorságpróba nevezhetetlen
befurakodni tegezhetetlen
költőiségű gondolatfutamba
nem vitatárgya de meg van a vágya
jeleket soroló jelenlevő bamba
bárminek jelenthető jámboran marha
elemekből teremthető egyedének
ki elemében léve betudja téve
mit mondanivalója feszít és űz
rímekbe fejtve sorba betűz hogy
ittvanazőszmár itt van újra
billentyűzeten dobogja ujjra
képernyőzeteken e napon
laptopokon vagy füzetlapon
szépmintmindig
énekem

Lévay László
A MEGFOGHATATLAN PERCEK
Vigyorogva kúsznak rám a percek,
Egyik a másik után.
Megfognám, - de siklanak puhán,
Délután az agyamra ülnek,
Este a mámorban hagyott
Percek reggelre rám aggatják
A megvonagló holnapot.
Együtt rohanunk évek óta,
Nekik passzió, kínok nekem.
Milyen jó lenne egy-két szóra
Megülni néhány percemen.
Megvárni, míg a harmat ébred,
S trillázva dalol a madár.
Jönnek percek, mennek percek.
Holnap a Nyár már Őszbe jár.

ÉVSZAK ÉBREN
A fáradtságból nem lehet kilépni.
Hol véget ér, új kezdetét találja.
Múlása nincs, nem oldja meg helyettem
egy fel sem tűnő hónap változása.
Átélhető. Időt csak ennyit ad.
Figyelmem önmagára ráterelje.
Higgyem, hogy így bármeddig elmehet:
rájátszik nappalokra, szürkületre.
Ha vége van, most nem nevezne nyárnak.
Fordulna őszbe, félig zárt szemekkel.
Álom-tél – hívná meg hasonlatát;
és tartana, míg tart ébreszthetetlen.
(Karafiáth Orsolya)

vagy felfaljak egy angyalt míg várok...?

várjak míg egy angyal felfal?

váratlan örömmel köszönt ma a hajnal
szájam tele angyal hajjal
angyal szaggal
és míg az angyal felfal
kapok én is belőle
ízem angyal ízű marad tőle
vele van tele az asztal
tele van minden angyalhajjal
mit kezdjek nélküle az agyammal?
szép jövőt adj angyal
tiszta hangyátlan anyaggal

Ágh István
MIT KÍVÁNJAK NEKED?
Micsoda meztelen lehettél,
még szívedet is láthatták bőröd alatt
akik szerettek,
micsoda kiszolgáltatott lehettél valamikor,
ha most torkodig öltözöl,
hajad rézsisakját szemedre húzod,
ágyadig szelídíted a magányt?
négy kisangyal-szárnyra találok
mikor a diót feltöröm,
mivel törjelek föl, mit kívánjak neked?
miféle szelet küldjek, hogy kifordulj,
akár a lomb, kimozdulj súlyos ölelésre?
mivel itassalak, hogy elfelejtsd
amit én nem ismerek, s nem tudom
tigris sárga szeme volt-e a tükröd,
vagy lassan kifosztottak,
mint az ártatlanokat szokás?
hány fokos szeszt adjak neked,
hogy táncolj az utcán mezítláb,
papir-repülővel dobáljalak-e
mint az iskolapadban, hogy nevess,
hasadra hajtsam-e fejem,
mint anyának a gyermek,
koponyámmal döfködjelek?
szétdúljam tekintetedet, kelméd és frizurád?
én nem akarlak bántani,
a szerelemnélküli napok olyan gyorsak,
egyszer csak találkozunk a halállal,
akár egy kóbor kutyával éjfél után,
mit kivánjak neked?
folyam habján lásd meg csontvázadat?
lehullott diófalevélbe harapj?
micsoda keserűség a tied,
ha most torkodig öltözöl,
hajad rézsisakját szemedre húzod,
ágyadig szelídíted a magányt?