A képzelet vad lovai
Lábam előtt nyílik az út,
ki tudja még, hogy hová fut?
Minden elindulásban cél lebeg,
ahogy a napsütésben por remeg.
Képzelet tája: tág határ,
nem repül arra más madár;
csupán álmaim szállnak vad lovon,
s talán ezüst cikázik tornyokon.
Fantázia, bódult világ,
szivárványszín mese-virág
terem üveghegyen a vár alatt,
merre az út viszi a lábamat.