Látom már mindenki versben
"utazik"
Nem várok hát én sem addig míg
havazik;
Idelökök gyorsan egy utazós verset
(Mit Lajos egy "háromszósban"
szerzett)
Bár az utazó itt kicsit fura szerzet:
ÁRNYÉKSZÉK
(Történetek egy vándorcirkusz
életéből)
Vándorcirkusz járja a vidéket,
Invitálnak ifjat, s öreg
nénikéket;
Láttok majd bohócot; piros orrút, s
kéket,
Padok is lesznek majd, nem kell hozni széket.
Ismer minket nagyvilág és e kis hon,
Ne maradjon hát senki se OTTHON,
ZÁRT bár a sátor, de friss ott a
LEVEGŐ,
S bűvészünk segédje
varázstól lebegő.
Újdonság, is lesz, mit nem látott e
tájék;
Szenzációs számunk, a kínai
árnyjáték!
Sátrat vert a cirkusz, ragyog a telihold,
A műsorból egy árnyék (ki
épp a széké volt)
Lelép a vászonról, a holdfény
őt növeszti,
Saját nagyságától szinte
eszét veszti.
“Itt hagyom e talmi, vásári
világot,
Az illatos mezőn szakajtok
virágot”
Gondolja magában, s útnak indul legott.
(Árnyék nélkül marad, a szék
némileg ott.)
Haladt fürgén az árnyék
szék,
Hegytetőről a tájék
szép,
S vonzza őt a város zaja.
Nem érdekli Csang mester baja,
Ki a műsorra készül épp,
De nézzünk körül a cirkuszban
némiképp:
Az ütő megállt a
csávóba’
Került ő bíz’
csávába;
Mit kezdjen egy árnyéktalan székkel?
A közönség már a
nézőtéren székel!
De Csang állán rég megőszült
a szakáll,
Bölcsen tudja ő: a balsors még nem a
kár,
S a különös probléma
megoldódhat akár.
Ehun egy trükkös szék: igazi és
nem ál!
Szól a bűvészhez; kin jól a kalap
áll,
De svájcisapkát hord, mert épp
széket kalapál,
Mely összetörött tegnap míg a
műsor haladt,
Világ csúfjára az asszisztense
alatt,
Ki nádszálkarcsú volt és
kacér minden este,
- a közönség csakis
dekoltázsát leste -
De rászokott a csokira a beste,
S elhízott a teste,
(Mióta a bűvész
jeggyűrűvel megkereste.)
De elkanyarodtam a témától megint,
A bűvész Csang mesternek be nem int,
Sőt rááll a cserére okosan,
Ha kidolgozza gondosan;
Világszám lesz az árnyéktalan
szék,
(Csak vissza ne jöjjön az árnyéka
még)
A szék árnyék eközben már a
városba ért,
Lángra gyúlt az ágyban fekvő
Barbiért,
Ki szőke és kékszemű (s kicsit
sem okos)
Hogy mi van a fejében? Nos a kérdés
jogos,
Sok férfi próbálta megfejteni már,
Az árnyék úgy gondolta: itt habozni
kár,
Árnyékot vetett a Barbi kék
szemére,
S be is kúszott gyorsan a szőke
fejébe.
Jaj! Mi ez itt? Szörnyű! Jajgatott az
árnyék,
Sötétebb ez bizony, mint a vakond
ágyék,
De késő most már sajnos; ki hiába
vágynék.
Hisz nem létezhet tudjuk: az árnyék
fény nélkül,
Így ragadt bent az árnyék-szék
végül
A Barbi agyában, ki nem tudja ez tuti:
Hogy került fejébe egy kínai budi.
Ui.:
Nem szivesen írok Barbiról ily nyerset;
(Hisz súgott nekem egyszer egy versenyre
verset)
De, ha Barbi hugom okosabb lett volna,
Az én mesém is biztos tovább tartott
volna.
Ha cirkuszban látsz majd egy
árnyéktalan széket,
Ne keress trükköket; gondolj róla
szépet!