Vers mindenkinek

a boldogságtól sírok
és már nem is írok
a boldogságtól sírok

25253: ilyenkor egy kicsit sajnálja az ember azt a 250 km-es távolságot hétfőnként..gratula..zenezen)))

25253: Hurrá!

http://kodlampa.tar.hu/
nagyon szép lett!

milyen izgalmas
szavakat írni
végtelen verspapíron
hírül vinni
dolgokat egymáshoz
mikor tudod hogy figyelnek
és tudom hogy látod hogy írok és figyelsz
és tudják hogy figyelünk hogy figyelnek
én mégis főleg rád figyelek mostanában
és tudod, megvígasztalsz
meg sétálunk és a holdfényben
aztán majd odakint is lehetne
bár ittmeg melegebb van most már...
hihihihihi

:) jóéjt! :*

önözést meg urazást
kapcsolatunk további
fenntartásának reményében
szívem szerint kérem
mellőzd ha lehet
és amíg mehet-
nek szavaink
virtuális papírján
a létnek
lesz még levelem a napokban
ami csak hozzád téved
megígérhetem
kézcsókom

meghajlok Ön előtt
költő Úr
aki szavakkal így meg úgy
szívembe túr!
tisztelgek eme egyvelegnek
mit kutyulva betűket kevernek,
csűrik és csavarják:
betűből szó
szavakból vers;
valami jó...
igazán csak oda
(s néha)
csak nekem való

örülök hogy látlak
és imádom a verseidet

majdnem szerelem..
..de szép is volt!
fogtad a kezem
ragyogott a Hold!
majdnem összebújva
néztük a csillagokat
majdnem csókolózva
kértük a napokat
hogy ne teljenek
többé nélküled!
majdnem úgy is lett.

majdnem eltévedtem
ma a temetőben
majdnem megkérdeztem
melyik sírra fűzzem
a virgokat
hova fújjak szilánkokat
hol nyugszik
a rokonok teste
hol lehet?
..csak testem kereste
lelkemben élnek
szívemben hálnak
sírukon gyertyát
ma égve találnak
tisztelegjünk mélyen
a kedves utitársnak,
az örök barátnak:
tisztelegjünk égve
a halálnak

majdnem
majdnem szerelmes lettem
csak úgy hirtelen
majdnem azt hittem
milyen jó nekem
majdnem történt valami
vagy csak képzelem
majdnem elhittem valamit
de az út végtelen
nem lettem szerelmes mégsem (egyelőre)
nem hiszem hogy így rosszabb
nem volt igaz mit hittem
a végtelennél nincsen hosszabb
ha nem működtem jól
nem más hibája
aki magára veszi
annak inge meg gatyája
is van...
én ma
felöltöztem nagyon
elhittem a mesét
most csak nézem mi van
hallgatom a neszét
a gondolatnak a fejben
amit kitalált
akkor ott helyben
és betalált
valahova
legalábbis úgy gondoltam
de megin nem voltam
teljesen magammal
hibákkal ostromolt
kölcsönzött agyammal
nézek csak...
visszakéne adni a kölcsönt
most már nem csak szeretnék szabad lenni
szabad akarok lenni
intent!!!

fényt kortyoltam
ma
napalja sugarat
megint
árnyékát öklendem
és
setétje mindent
behint

Nem játszom veled,
mert szemüveged
nem jó felén állsz,
s hiába kívánsz
napsütést a felhők
alá, csak a zivatar szelét
találod magadra terítve,
a szeretet szétesik
századszor hevítve!

egy macska a téren halk-búsan miákolt
míg egy szolíd lakást lassúdan kirámolt
egy keménykötésű
úr mert nála fésű-
ből úgyszólván mindig rettenet hiány volt

Közelségre vágytam, cumit kaptam.
Szülőkre vágytam, játékot kaptam.
Beszélgetni vágytam, tévéműsort kaptam.
Tanulni vágytam, bizonyítványt kaptam.
Szabadságra vágytam, parancsokat kaptam.
Gondolkodni vágytam, ismereteket kaptam.
Áttekintésre vágytam, betekintést kaptam.
Szeretetre vágytam, erkölcstant kaptam.
Hívatásra vágytam, állást kaptam.
Boldogságra vágytam, pénzt kaptam.
Függetlenségre vágytam, kocsit kaptam.
Értelmes életre vágytam, karriert kaptam.
Reménységre vágytam, szorongást kaptam,
Változtatni vágytam, sajnálkozást kaptam.
Élni akartam…
(ismeretlen szerző)

volt egy hölgy, úgy hívták, szofika,
esténként nem járt ő moziba,
ehelyett verseket
rímekre hegyezett,
s ha kész lett egy, derült a pofika.

egy úr - bár inkább egy aszkéta -
nem tudta, hogy megszűnt az SZTK
pedig éppen fázott
míg kereste a házot
hol felmelegedne... "Ni, ezt né' má'"

egy kis limerick:
Volt egy arc, úgy hívták, Kovács úr,
nem tudott szólni, csak kovácsul.
Nem tudták, miféle
nyelv, amit beszéle,
így megtanult szabózni magátul.

mind elmúlunk
nem is élünk
néha azért
odanézünk
egymást látjuk
de csak picit
szeretünk is
na meg nem is...

elmúlok ám...

hehe.... elmúlik ám

az élet
a barátod
tanít
majd belátod
nekem is fáj
most is sajog
ugyanolyan
ember vagyok
mint akárki
pedig azt hittem
lehetek különb...
azért csak hogy tudd
ha foghatnám a kezed
asziszem nem lennék olyan
elkedvetlenült
mint mostanában lenni szoktam
asziszem megszerettelek

az élet
kegyetlen
az álmom
nem várom
a vágyam
nem teljes
a szívem
nem repdes
a könnyem
nem hullik
csak lassan
patakzik
a hangom
nem hangos
a kezem
nem fog most
az ízem
keserű
de jön majd
a derü

verem terem
ólba tolva
éles fények
húztak lúdnak
tollat toltak
meggyet meg egy
még egy

25230: gömbölyű csoki?

25228: vótam. nemkellettvolna.
majdnemleszekdepi. demostmég..:( azért köszi!

25228: én is mondom neki, de már elment. :(

25225: nelégymádepi!
vótámaodaki ?

ki mondja meg
helyettem?
valaki vállalja át
én nem merem