(hááát, megpróbáltam
folytatni. tkp. hogy jó kedvem legyen.)
még a worst of series keretében:
Töpörtyű tapír hevert
a sanda nyári árnyékban.
Az állatgondozó, ki arra sepert
csokipapírt miegyebet
megszólította: Baj van?
azér vagyol levert?
Ááááá, a nagy meleg
letepert
tapodtat sem mozdul
a bokor alá húzódtam
hátha félrefordul a nap,
meg a sok látogató, aki idetódul.
Te gondozó, a fejeden az egy kalap?
Az egy glória, szólt a gondozó,
Módfelett hasznos, ha tűz a nap.
Cserzett keze a zsebbe kotort
És előkerült egy gondűző
kevert.
Kérhetek? Így a pöttöm
tapír,
Elvégre én sem vagyok fakír.
Legyen tapír, én sem leszek fukar.
És a gondozónak megeredt a nyelve,
Szemeit összehúzta szinte a felére,
Rá is támaszkodott a seprű
nyelére:
Tudod is te tapír, mi az a por,
Amit egész nap seprek és nyelek,
Tudom bizony, kedves gondozó úr,
Én is itt ébredek.
És jön az a sok gyerek...
Úgy ám, úgy. Bólintott a
gondozó,
A lapos üveget szorítva.
Itt hagyják a sok szemetet,
csokipapírt, miegyebet,
de hát mit tegyek, tapír,
ez itt az állatkert vagy zoo,
ahogy mondja a sok utazó.