Vers mindenkinek

Színeket akarok!
Szürke napokban,
szürke emberek,
szürke vitákra,
szürkén edzenek.
A homályból kinyúl
egy-egy csillanás,
de hiába: aranyat
már senki nem ás.
Szürke világban,
elszürkült arcok,
szürkés szememben
szürkék a harcok!

25335:
nagyon jóóóóóóó! : ))))

25332: a szél csíp, mint nyáron a darazsak, az indiánok útnak indulnak a téli szálláshely felé, milyen vidáman nyerít, hallgasd a napisten türkizkék lovát, milyen vidáman nyerít - és délben hullani kezd a hó

A szavak elszállnak.
Szürke köddé válnak az emlékezés
pergamenje fölött.
Némán lehelem
párás üvegre írt szavaid.
Minden köztes egy örökkévalóság.
Valahol valaki sms-t ír,
hogy rádióhullámként átsugározódjon
az értetlen agyakon.
A zene pedig, mint perpetuum mobile
újra és megint felcsendül.
Az írás sem marad meg.
Mi lesz, ha egy hacker-kéz
egy kattintással letörli ezt?
Minden köztes egy örökévalóság.
Mintha a szeretet próbálnád
dadogó ajkakkal kimondani
vagy remegő kézzel leírni.
Vésd betonba
vagy pisild hóba a Nevet
vagy karistold bele a villamos kapaszkodójába
vagy csak leheld
vagy csak szeresd

Álmomban hóban ugráltam
meztelenül, hófehér lélekkel
és mikor felriadtam
a sok pehely betakarta
az igazságot

Holnapra
Elsüllyedt időben
motoz a csend,
holnap talán
fázós rendet teremt.
Valaki kiabál,
félhet nagyon,
torz léptekkel
ugrál a szűz havon.
Mint hópihék hullnak
rám a percek,
tollam kifogy,
s majd karcolva serceg.

(Szia Marci - amott fejtettem - nem borsót:) )
Százlábúnak hány körme?
Befesteti mind zöldre!
Örül is a lakkgyártó,
kell neki vagy tíz akó!
:)

ezer éve - jól van na
vakarom a hónaljam
egy a biztos:
fabábú
száraz tónak nedves partján
megdöglött egy százlábú

ezer éve öldöklöm
hogy nyálas legyen köldököm!
s egy biztos:
nem teregetek!!
száraz többé már ne legyek!
maradok mi vagyok:
kedves.
(mosatlan. nedves.)

Egyszer majd hazatalálok,
s közben egy dallam
települ fülembe,
s ez a település,
mely se falu, se város,
inkább, mint a szédülés
visz körbe-körbe,
s ha nem vigyázok
beesek egy gödörbe.
ahol álmomban
ott maradhatok örökre.

hazataláltam
nyelv nyalta köldököm
büszkén bizergálva
szárítgatom
élményeim
kiteregetve
egy bot szárára

hazataláltam.
elindultam pizsamában
holdfényes háztetőkön szálltam
majd egy naagy sárga villamosra vártam
de nem jött, csak egy busz.
benne ült pont két kaktusz
s olyan szúrósan néztek!!
bajszuk alá fagyott az élet.
inkább fel se szálltam..
hiába. most hogy jutok el a Vég állomásra?
szél fújta hajam. lebegett pizsamám
(amit nem is hordok talán)
mentem tovább gyalog.
egyszer csak odajutok
honnan el se indultam még..
egyszer megtalálom
..vagy ez az egész csak álom??

25332: :)

a szökkenő zökken
zökkenő volt csak csípőből löttem
marattam ilonom
mindközönségesen
szolgálatodra

25312
illón lebbenő álmon szökkenő keszkenő
sarkában szökkenő hordása hegynek
hogy egynek tessen a kétség
a vétség nevessen
rémség teremtsen értéket
érteni mértékem értsék mértani
tani...
nemesen vesztettem élem a télen
tornám terén bicsaklott belém a szó régen
de Neked
Szép Hölgy
leszek indián sápadt arcok másnapjain
hogy mosolyod
- az ajkad olyan édes mint a bágyadt shayin -
és korod... meg kovbolyok boja...!
édes élet bágyadt naspolya
arcod derüljön bohócod estén
magamat festém teccőre szívednek
igérem terelek
igérem felelek
vágyom a figyelmed
maradok kegyelmed
kényére
kedvére
ho

Álmodom,
hogy álmodlak,
álmombam
megálmodtalak,
talán
csak álmodtalak...
Csak nehéz elhinni,
hogy az álomnak nem szabad hinni...

Hogy tudd…
Gyújtsd meg gyertyád a tűzhányó szikrájával
Szedj csokorba havasi gyopárt,
Táncolj mezítláb az első friss havon,
S megérted:
Milyen extra dolog szeretni téged.

Borus, kegyetlen sors mi elbant velem,
Borus, kegyetlen vilag miben elnem kell,
Borus, kegyetlen szerelmem, benned is csalodnom kellett.
Vege, mindennek vege, az eletemnek.
De halvany fenysugarkent feltort belolem, ilyet velem nem tehetsz.

25323: nagyon teccik

hellóéva

Leplezetlen szó,
tükörbe markoló, vagy
semmibe hulló.

Lehullnak a leplek
maszkok nélkül
mindenki védtelen

Ez szép volt... :(

Ha már nem szeretnél
leülnék egy kőre
hintáznék lassan
hátra és előre
megvárnám a napot
megvárnám a holdat
megvárnám míg a világ
lassan összeroskad

Kisfiam csöpp szájából bújt elő e kis nyája a szavaknak:
Mama, olyan vagy nekem, mint embereknek az ablak!
Tudom, ez lesz majdan gondolataim közt a legutolsó,
Én voltam neki az ablak, Ő pedig nekem a só.

25318: Leakalap :O

25318: Hihh!
Tulajdonképpen neked szerettem vón köszönni!
Sziaaa!
Vaksi vagyok! :(

25317:
Szia Dééénes!
:) :)

Fák
Mikor törzsemnek dőlve,
A fényt szitáló lomb alatt
Rejted árnyékodat
Érzed e gyökereim?
A földet szorítom ökölbe,
Ujjam kapaszkodót kutat.
Ott vagyok én.
Mikor gyümölcsöm majszolva
Arcod a napnak fordítod,
Az édes fényt iszod
Érzed e az ágat, a súlyt,
Mit a földbe temetett korona
Lábujjhegyre állva vajúdott?
Ott vagyok én.
Madarak
Mikor csodálod a bátor íveket,
Mit az égre szárnyalva rajzolok
Érzed e a mélységet?
Minden másodpercemet?
Mikor az örök zuhanással dacolok
Ott vagyok én.
Szavak
Érzed e testet
Mi az ősrobbanást elnyeli?
Minden gondolatnál szakad, végtelenbe tágul
Majd egy pontba feszülve magába hull
Mire a szó valahol helyét elnyeri.
Ott ki vajon ki van?

25315: :* :)